Varga Iza legkedvesebb nyári emlékeiről mesélt korábban a Meglepetés magazinnak. „Régen a nyár kezdete egyet jelentett az első fürdéssel a Tiszában. Ahogy egyre idősebbek lettünk ez persze egyre korábbi időpontra tolódott, és kamaszként szinte versenyt űztünk abból, hogy ki mer előbb belemenni a vízbe” – mondta mosolyogva.
Tiszai szerelem
Iza a Vajdaság szívében lévő Óbecséről származik, ami a Tisza partján fekszik, és egyetlen év sem múlhat el anélkül, hogy ne látogatna el a folyóhoz.
„Gyerekkoromban többször is előfordult, hogy az egész nyári szünidőt sátorban töltöttük a parton. Nemcsak mi voltunk így ezzel, egész kis közösség verődött össze. A sátrak mellett csirkék kapirgáltak, amiket mi gyerekek úgy tartottunk, mintha édes kis háziállatok lennének, madzagot kötöttünk lábukra és sétáltattuk őket.
A felnőttek magaslest építettek nekünk, temperával kifestettük magunkat, akárcsak az indiánok, nyilaztunk, és pecáztunk. Egyébként is eléggé fiúsítva voltam, mivel a bátyám mellett az unokatestvéreim is mind fiúk voltak. Ezért az olyan gyakorlatias dolgok, mint a sátorállítás, tűzrakás, és egyebek, a mai napig nem állnak távol tőlem. Igazi kalandos, csodálatos nyarak voltak, és szeretném, ha a lányaimnak, Annának és Sárinak is minél több hasonló élményben lenne része.”
Ez is érdekelhet:
„Kikötöttünk egy lakatlan szigeten”
De van még egy hely, ami éppen ilyen nagy jelentőséggel bír Iza számára:
„A szüleimnek van egy kis hajója, emiatt a nyár nemcsak azzal telt el, hogy a Tiszán voltunk, hanem bejártuk az egész Adriát is. Tanárként dolgoztak, ezért abban a hihetetlen szerencsében volt részünk, hogy valóban az egész szünidő csak a miénk volt. Két hónapig lent voltunk a tengernél, ha akartunk kihajóztunk, ha akartunk, kikötöttünk egy lakatlan szigeten, vagy éppen belevetettük magunkat a városi forgatagba. Vagyis nem volt dátum, amihez igazodni kellett volna, nem figyeltük görcsösen a napok múlását és elfeledkezhettünk a mindennapok feszített tempójáról.
Éppen ezért nekem a nyárban a legfontosabb, hogy legalább egy kicsit átélhessem ezt a mérhetetlen szabadságot, amikor nem vagyok korlátok közé szorítva.
„Küzdünk a korlátok ellen!”
A színésznő mindent meg is tesz azért, hogy egy kicsit ki tudjon szakadni a családjával együtt a mindennapi hajtásból, és a szabadságot is ebben a szellemben alakítják.
„Mi sosem tervezzük el a programokat, hanem általában last minute utakat választunk, és azt sem döntjük el előre, hova menjünk. Akkor és abban a pillanatban határozzuk el, hogy mit csináljunk, ahogy érezzük magunkat. A lényeg, hogy küzdünk a keretek ellen, nyáron az óra száműzése a cél.
Volt olyan év, amikor hét-nyolc helyen is jártunk, de egyre több az olyan program, ami már szinte kötelező elemmé vált. Például amióta a lányok megszülettek, kihagyhatatlan a szombathelyi karnevál, vagy ha a férjem valahol vidéken rendez szabadtéri előadást, akkor meglátogatjuk a gyerekekkel. De előfordult már, hogy egy felújítatlan, patinás szállodában töltöttünk több napot, ami alatt detektíves szabadulós játékokat játszottunk. Mintha valóban egy Agatha Christie regénybe csöppentünk volna. Sőt, attól sem riadok vissza, hogy fél napot vezessek, ha szeretnénk látni a tengert.”
Állandó mozgásban
Az önfeledt élményeknek elengedhetetlen része a sportolás is, mivel az egész család imád mozogni.
„Ilyenkor előkerül görkorcsolya. Így ha járunk valahol, és látunk egy olyan bicikli utat, ahol jó az aszfalt, már szeljük is együtt a kilométereket. De ugyanez a helyzet a kerékpározással is. Ám én külön is ráteszek egy lapáttal, mert amikor csak tudok, időt szakítok arra, hogy az egyik szenvedélyemnek, a jógának hódoljak.”
Fotó: archív
