Sztár

Endrei Judit: Lett egy ginkgo biloba fám!

No, nem a saját kertemben, hanem a Japán kertben, ahol a gyaloglásaim során mindennap megfordulok. A ginkgo biloba-történetem régen kezdődött.

Sok évvel ezelőtt, hogy hosszabban megőrizhessem az egészségemet, sok vitamin mellett elkezdtem ginkgo biloba „bogyót” is szedni. Legismertebb hatása, hogy javíthatja az agyi vérkeringést, így támogathatja a memóriát és a szellemi frissességet. Valamiért egzotikusnak gondoltam ezt a növényt – talán a neve miatt –, ezért amikor egy kínai utazás alkalmával egy kolostor kertjében megláttam egy csodálatos fát, lelkesen összegyűjtöttem néhány levelet, és hazahoztam emlékbe.

Tavaly boldogan fedeztem fel a kedvenc kis parkomban egy „újszülöttet”, egy fiatal fácskát. Nagyon elcsodálkoztam: ezek szerint nálunk is megél? Tavasszal kicsit izgultam érte, mert már minden fán megjelentek a rügyek, csak rajta nem. Aztán megnyugodtam: ő is életre kelt. Időnként odalépek mellé, hogy megsimogassam legyezőszerű, bársonyos tapintású leveleit. Egyik nap azonban megdöbbenve láttam, hogy nincs a helyén. Építkezés zajlik a kert mellett, és nagyon szomorú lettem, hogy „ő” is áldozatul esett. Pár nap múlva viszont felfedeztem a kert egy eldugottabb részén – átültették! Végre megnyugodtam. De nem sokáig, mert láttam, hogy nem öntözik. Már azon gondolkodtam, hogy majd én locsolom, de nem tudtam, mit szólnának hozzá, ha beavatkoznék.

Ma reggel összefutottam a park létrehozójával, szóvá tettem, hogy napok óta nem kapott vizet a kis fa. Csak annyit mondott: „Ha gondolja, locsolgassa!” Sőt, arra is felhívta a figyelmem, hogy az épülő pagoda mellé is ültettek egyet. Több sem kellett, itthon már ki is készítettem egy kis műanyag vödröt, amit majd ott egy bokor mögé eldugok, hogy mindig kéznél legyen. Amikor csak arra járok – tehát szinte mindennap –, boldogan locsolom a kis ginkgo biloba fákat, pont úgy, mintha az enyémek lennének.

Ha egy szomjazó növényt látunk, segítsünk rajta – akkor is, ha nem a miénk. Éppen úgy, mint amikor egy szomjazó kutyusnak vagy cicának inni adunk.

Hiszem, hogy ezek az apró figyelmességek teszik szebbé a világot, és talán minket is egy kicsit jobb emberré formálnak.

Szeretettel: Judit

Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.

Ezt olvastad már?

Fotó: archív