A hold arca
Gyerekkorom óta nagyon szeretem nézni a hold „arcát”. Olykor mosolyogni látom, máskor meg úgy érzem, szomorú. Lehet, ez a hangulatomtól függ? Tudom, elég romantikus megállapítás ez, ezért most összegyűjtöttem néhány érdekességet hű társunkról.
Kicsit ijesztően hangozhat, de a Hold folyamatosan távolodik a Földtől. A Föld forgási energiáját a Hold keringési energiává alakítja, és emiatt évente 3,8 centiméterrel távolodik tőlünk. Jelenleg nagyjából 384 000 km-re kering a bolygónktól, de a számítások szerint a keletkezése után mindössze 25 000 km-re volt a Földtől. Nehéz elképzelni, milyen látvány lehetett ez akkor!
A sötét oldal titka
Az is különleges, hogy a mi holdunk mindig ugyanazt az oldalát fordítja felénk – ezt hívják kötött keringésnek. Ez a jelenség nem egyedi a Naprendszerben, de a Föld–Hold kapcsolat mégis különleges, mert aránytalanul nagy holdunk van, és így a másik oldalát évszázadokon át csak képzeletben láthattuk.
A „sötét oldalát” sokáig titokzatosság övezte, egészen addig, míg 1959-ben a szovjet Luna–3 szonda először lefotózta. Az is kiderült, hogy a Hold visszhangzik! 1969. november 20-án az Apolló–12 felszállásakor ledobta a holdmodult, ami visszazuhant a Holdra. A becsapódás mesterséges holdrengést idézett elő, és a Hold több mint egy óráig visszhangzott!
Az Apolló–13 már szándékosan végzett hasonló kísérletet: a szeizmikus műszerek rögzítették, hogy a becsapódás visszhangja órákig hallatszott. Ez arra enged következtetni, hogy a Hold belső szerkezete szokatlanul könnyű, esetleg üreges.
Ezt olvastad már?
Egy jellegzetes illat
És még egy érdekesség: a Hold pora, amit a felszínén gyűjtöttek, olyan finom és éles szemcséjű, hogy kárt tett az űrhajósok ruházatában. A Holdnak nincs légköre, így a porszemek nincsenek lekopva, legömbölyítve – emiatt a tapadó, éles por olyan volt, mint egyfajta „kozmikus csiszolópor”.
Végül, képzelje kedves Olvasó, a Holdnak saját illata is van – legalábbis az űrhajósok szerint. Amikor visszatértek a holdjáratokról, az űrruháik és a gyűjtött minták különös, fémes, puskaporra emlékeztető szagot árasztottak.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Fotó: archív