Most azonban egy kicsit más szemszögből közelítek: mi történik akkor, ha mindezt elmulasztjuk? Ha telnek a napok, hetek, hónapok úgy, hogy alig mozdulunk meg?
Az első, amit észreveszünk, a fáradtság. Ellentmondásnak tűnhet, de nem a mozgás fáraszt, hanem éppen a mozdulatlanság. Mi történik a lelkünkkel, ha nem mozgunk? Egyre gyakrabban leszünk kedvetlenek, szorongók, rosszul alszunk, nehezen kelünk. Hosszabb távon a következmények komolyabbak. Aki nem mozog rendszeresen, annak fokozatosan beszűkül a mozgástere.
Hosszú távú következmények
Először a hosszabb séták esnek nehezére, később már a napi bevásárlás is fárasztó feladattá válik. Megjelennek a tipikus panaszok: itt fáj, ott fáj. Az ember ilyenkor hajlamos még inkább kímélni magát, egyre kevesebbet mozog, még többet ül vagy fekszik. Ez azonban ördögi kör: a mozgáshiány miatt nő a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség kockázata. Az izmok elgyengülnek, az ízületek bemerevednek. És innen már tényleg csak egy lépés az orvos, a rendszeres gyógyszerszedés. Nem ijesztgetésnek szánom, hanem realitásnak. A jó hír viszont az, hogy még ekkor sem késő változtatni.
Változás első lépései
És nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég, ha mindenki megtalálja azt a mozgásformát, ami örömet ad neki. Nekem ez a gyaloglás, de másnak lehet tánc, úszás, kerékpározás, kertészkedés. Séta közben gyakran találkozom egy idős hölggyel. Nem mozog már olyan könnyen, kis guruló szerkezet segíti a járását. Mégis mindennap elindul, lassan, de biztosan. Mosolyogva sétál, jókedvűen köszönt, látszik rajta, mennyire élvezi a friss levegőt, a természet közelségét. Pedig ülhetne otthon is, mondhatná, hogy már idős, hogy fáj itt-ott, de nem. Ő a bizonyíték rá: bármelyik életkorban érdemes tenni magunkért.
Most, ahogy végigolvastam, amit írtam, elmosolyodtam. Hiszen eredetileg azt ígértem, arról mesélek, mi történik, ha nem mozgunk. És mire a végére értem, már megint a mozgás előnyeit soroltam. Talán nem véletlen, mert nemcsak hiszek benne, de minden előnyét érzem.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Ez is érdekelhet
Fotó: archív
