Jó érzés volt nézni őket – ebben az egyszerű mozdulatban benne volt a másik iránti tisztelet, kedvesség, figyelem. Aztán gurultam tovább, és arra gondoltam: ez talán a legegyszerűbb, mégis az egyik legmélyebb emberi gesztus – az ölelés. Hiszen sokszor többet mond minden kimondott szónál.
Többször is olvastam olyan kutatásokról, melyek szerint az ölelés gyógyító erővel bír.
Csökkenti a stresszt-, oldja a feszültséget, lassítja a szívverést, sőt még az immunrendszerünket is erősíti. Egy ölelés melegséget, biztonságot ad, és általa egy pillanatra úgy érezzük, nem vagyunk egyedül a világban. Azt mondják, naponta legalább négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a kiegyensúlyozottsághoz és tizenkettő a boldogsághoz.
Az ölelés ereje
Egy ölelésben ugyanis minden benne van: a szívünk melege, a lelkünk üzenete, és az, hogy az emberi közelség pótolhatatlan. Szép gondolat – de mi történik, ha valaki egyedül él, távol a szeretteitől? Akkor bizony kevesebbszer van részünk érintésben, jóleső közelségben. De megtanulhatunk más formában is ölelni. Egy telefonhívás vagy üzenet is lehet ölelésszerű gesztus.
Felidézhetünk egy régi ölelést, aminek a melegségét megőriztük magunkban. És amióta két cica él a közelemben, tőlük is gyakran kapok egy-egy „ölelést”. Különösen jólesik, amikor hozzám bújnak, dorombolnak, és ez ugyanúgy feltölt, mint az emberi érintés.
Az újszülöttek ölelése
Nemrég hallottam, létezik olyan önkéntes program, ahol csecsemőotthonban vagy kórházban hagyott, sokszor koraszülött vagy beteg babákhoz járnak be önkéntesek. Ölbe veszik, ringatják, simogatják a kicsiket – egyszerűen csak azért, hogy emberi érintést kapjanak. Az újszülöttek fejlődéséhez elengedhetetlen a testközelség, segít szabályozni a légzésüket, a szívverésüket, csökkenti a stresszhormonokat, és biztonságérzetet ad nekik.
Sokszor nem is gondolunk arra, milyen erő rejlik egy ölelésben. Futunk a dolgaink után, közben pedig csak egyetlen mozdulat hiányzik, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Talán ma mindannyian megpróbálhatnánk egy kicsit többet adni belőle, hiszen sosem tudhatjuk, kinek lesz éppen a legnagyobb szüksége rá.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Ezeket olvastad már?
Fotó: archív
