Böröndi Tamás özvegye, Götz Anna és Bajor Imre lánya, a szintén színésznő Bajor Lili együtt játszik a Veres1 színpadán. Nemcsak az köti össze őket, hogy nemrég volt az Acélmagnóliák bemutatója, hanem az is, hogy mindketten hordoznak magukkal egy mély veszteséget. A bemutató kapcsán voltak vendégei a Háttér Story podcast legutóbbi adásának, ahol szóba kerültek az ő erősségeik és veszteségeik is.
A darab ugyanis a gyászról, illetve a veszteségről mesél. És bizony erről is van tapasztalta mindkettőjüknek. Ráadásul ők két olyan embert veszítettek el, akiket az egész ország ismert. Anna a férjét, Böröndi Tamást, Lili pedig az édesapját, Bajor Imrét.
Feldolgozni a feldolgozhatatlant
Lili még 18 éves sem volt, amikor édesapja meghalt.
„Engem akkor vettek fel az egyetemre. És elismerem, volt bennem egy nagy adag makacsság, hogy nekem nem kell segíteni” – meséli.
„A mostani fejemmel tudom, ez butaság volt, és el kellett volna ismernem, hogy én ezt nem tudom egyedül megoldani. Mert 17 és fél éves vagyok, és azt sem tudom, mit csinálok. De akkor nem így gondoltam. Nyilván a családom meg a szűk baráti köröm ott volt mögöttem, de őket is kicsit eltoltam magamtól. Így nekem egy sokkal hosszabb folyamat lett ebből, mint gondoltam volna.
Most, felnőtt fejjel kezdtem csak el a gyászomat feldolgozni.”
Nevetve szeretnek emlékezni
Ez is érdekelhet
Anna és Lili most már a fájdalom mellett tudnak mosolyogva vagy nevetve is emlékezni, de két ilyen nagy nevettetőre talán nem is lehetne másként. Götz Anna a Covid idején vesztette el a férjét, amikor ráadásul úgy kellett gyászolnia, hogy sem megölelni, sem megpuszilni nem lehetett senkit, aki legalább egy támogató öleléssel könnyebbé tudta volna tenni a lelkét.
A magányos gyász Lili számára sem idegen.
„Én a mai napig szoktam apával beszélgetni.
Tisztelem az összes vallást, de én magam nem vagyok hívő. Hogyha fölfelé beszélek, akkor én inkább apával tárgyalok, hogy most mi legyen, meg hogy legyen. Mert szerintem engem ő terelget, csak néha nem veszem észre, hogy merre kell menni. Nekem inkább ez lett a feldolgozásom – mondja Lili, aki érdekes módon, nem gyakran látogatja édesapja sírját.
Ugyanolyan nap, mint a többi?
A karácsony is alkalom az emlékezésre, hogy gondoljunk azokra, akik már nincsenek ott az ünnepi asztal körül. Anna november végén veszítette el Tamást, akinek december 15-én volt a temetése, így ez az időszak különösen nehéz neki. Mégis, ha összejön a család, 35-40-en vannak egyszerre.
„Az ünnep nálunk is ilyen nagy családi esemény” – teszi hozzá Lili.
„Én valahogy annyira nem vagyok karácsonypárti. Magát az ünnepet várom, meg azt, hogy otthon legyek, de keresem a természetességét, hogy egyébként ez egy ugyanolyan nap, mint a többi. Azokat a részeket szeretem, amikor maradékot eszünk, társasozunk, és megy a ’Te csaltál!’ Én ezt élvezem.
24-én mi mindig apánál voltunk, és 25–26-án voltunk anyáéknál. Ez azért eszembe jut, de nekem is már nagyobbak a tesóim, szóval tudunk erős közösség lenni. Az együttlétet kedvelem, magát az ünnepet még mindig nem annyira…”
Fotó: Olajos Piroska
