Láss csodát, idén huszonöt éve, hogy begördült a magyar filmtörténetbe egy rozsdás büfékocsi, benne pár örök túlélővel. Valljuk be, a szereplők mondatait ma is kívülről tudjuk. Ugye? Az Üvegtigris tehát nemcsak kultfilm lett, hanem generációk közös nyelve. Az évforduló apropóján Rudolf Péterrel beszélgetett a Story magazin bakikról, legendás jelenetekről és ellopott kellékekről.
Egy forgatókönyv a kórházi ágy mellől
Egy kultfilm születése sosem hétköznapi, az Üvegtigris születése pedig különösen nem. A történet a kilencvenes évek végén kezdődött, amikor Büss Gábor Olivér, miskolci újságíró egy kórházi ágyon fekve megírta a forgatókönyvet. A kézirat egy barát közvetítésével jutott el Rudolf Péterhez.
„Sokáig hevert a fiókban a paksaméta, mire újra elővettem. Éppen Kapitány Ivánnal (később az Üvegtigris társrendezője) mentem sörözni, és a rendezői ambícióimról vallottam neki. Azt mondtam: addig nem akarok meghalni, amíg nem rendezek egy filmet. Ezzel a gondolattal indultam haza, otthon pedig előtúrtam a könyvet, és éjszaka nekiálltam elolvasni.”
„Annyira hangosan röhögtem rajta, hogy még a feleségem is felébredt a visongásomra”
– mesélte Péter.
Pár óra alatt összeállt az alkotói gárda
A legenda igaz: szinte két nap alatt összeállt az egész stáb. Rudolf Péter felhívta Kapitány Ivánt, aki nemcsak operatőrként, hanem társrendezőként is csatlakozott az alkotáshoz.
„Abban maradtunk, hogy a jeleneteket én rakom fel, és a próba, a világítás ritmusa a forgatási napon színészközpontú lesz. Ezt követően villámgyorsan összeállt a csapat: Kovács Gábor és Pataki Ági lett az Üvegtigris producere. Itt is volt szerepe a véletlennek. Ismertük persze egymást, de nem tudtam, hogy ők egy cég, így két nap alatt lett gyártó is. Hársing Hilda dramaturggal pedig évek óta dolgoztam együtt.”
A filmben egyébként olyan színészek tűnnek fel, mint Reviczky Gábor, Csuja Imre, Gáspár Sándor, Szarvas József vagy épp Horváth Lajos Ottó. A szerepek még a casting után is formálódtak.
„Sanyika eredetileg kataton figura volt, nem az a túlpörgött alak, mint végül a filmben. A ruhapróbán azonban Dzsottó említette, hogy van egy ismerőse, akiből megmutatna valamit. Elkezdte játszani a Sanyika-figurát. Azonnal átírtuk a karaktert” – folytatta a legendás színész és immár rendező.
Rudolf Péter rendezett és játszott egyszerre
Péter egyszerre volt rendező és főszereplő is, ami fizikailag és mentálisan egyaránt embert próbáló feladat volt.
„Ami engem illet, elképesztően sokat futottam a forgatás alatt”
„Megcsinltam a jelenetet, felsprinteltem a monitorhoz, megnéztem a felvételt, egyeztettem Ivánnal, majd visszafutottam a helyszínre, és ment tovább Lali” – nevetett a színész. Ahogy Lali mondatai, úgy az Üvegtigris többi szereplőjének mondatai is szállóigékké váltak mára. Akadtak például izgalmas improvizációk is.
„A legtöbb kultikus mondat természetesen a forgatókönyvíró, Olivér nevéhez köthető, ez alapvetően az ő világa, de akadnak saját gyártmányok is. A bubis vizet gyakran idézik a svájci bubis kanállal, az például saját. Minden alkotó és színész rengeteget tett hozzá a filmhez” – mesélte Rudolf Péter.
Ez is érdekelhet
Következő rész?
Végre a Story magazin feltette az igazán kulcsfontosságú, nagy kérdést is. Lesz vajon negyedik rész?
„Mai napig fel-felmerül a lehetősége, ötletünk is van rá, de csak akkor fogjuk folytatni, ha valóban erős a szándékunk. Addig maradjon meg az Üvegtigris egy szép emlék, életem egyik legmeghatározóbb időszaka” – osztotta meg gondolatait.
A teljes cikket megtalálod az eheti Story magazinban. Keresd az újságárusoknál!
Fotó: Sajtóklub Story4, Port.hu
