Szerettem volna magyarázatot kapni, ezért most is – mint oly sokszor – az internethez fordultam. Így bukkantam David R. Hamilton skót íróra, aki írásaiban és előadásaiban is foglalkozik a témával. Megnyugtatott az a megállapítása, hogy az idő nem múlik gyorsabban.
Bennünk lenne a hiba?
De sok minden mellett egy igen fontos dologra is rámutatott: mi magunk figyelünk kevésbé arra, ami történik velünk. Amikor valami izgalmas, újszerű dolgot élünk át, az agyunk dopamint – amit gyakran, kissé leegyszerűsítve örömhormonnak nevezünk – szabadít fel, ez pedig felfokozza az élményt és lelassítja az idő érzékelését.
Ha viszont unatkozunk, vagy éppen monoton a tevékenységünk, az adott pillanatban lassabban vánszorog az idő. Visszatekintve viszont ezek az időszakok szinte eltűnnek az emlékeinkből. Ezt akkor tapasztalom meg, amikor utazom. Olyankor egy hét sokkal hosszabbnak tűnik a sok helyszínnek, programnak köszönhetően, mint egy hét itthon. Pedig ugyanannyi órából áll mindkét időszak.
Kevesebb az új élmény
Az idő gyorsulásának egyik legfőbb oka, hogy a kor előrehaladtával kevesebb új élményt élünk át. A gyerekkor után kilépünk a felnőtt életbe, ahol szép lassan megszokjuk a mókuskerék pörgését, a legtöbb napunk egyre kiszámíthatóbb.
Szembesülünk vele: nem az idő gyorsul, hanem mi magunk lassulunk, az élményeink pedig ritkulnak.
Az agyunk egyre kevesebb újdonságot rögzít, kevesebb dopamint termel, és az emlékeink is kevésbé részletgazdagok már.
A kutatók arra is rámutattak, hogy az idő „felgyorsulásához” az is hozzájárulhat, ha nem vagyunk tudatosan jelen a pillanatban. Ez egyébként is divatos téma manapság. De mit is jelent? A tudatos jelenlét során teljes figyelmünkkel legyünk ott, abban, ami éppen történik velünk.
Ne a múltban kalandozzanak a gondolataink, és még csak ne is a jövőn aggódjunk! Leegyszerűsítve: ott legyünk fejben is, ahol a testünk van. A pszichológusok szerint ez segíthet „megnyújtani” az időérzékelést, mert minden pillanatot teljesebben élünk meg.
Mi a megoldás?
Kedves Olvasó! Mielőtt nagyon kétségbeesnénk, éppen nekünk, idősödőknek van lehetőségünk arra, hogy megpróbáljuk kicsit lassítani az idő múlását. Lazítani a napi vagy heti rutinon, ami miatt csak úgy szállnak el a napok egymás után…
Hogy mi a megoldás? Összegyűjtöttem néhány lehetőséget a változásra, amelyek nem fárasztanak, mégis sokat adhatnak.
- Néha térjünk el a megszokottól, tudatosan csináljunk valamit máshogy, mint szoktuk. Sétáljunk más útvonalon, mint eddig. Ne a megszokott boltba menjünk be, hanem próbáljunk ki egy másikat.
- Aki szeret a konyhában alkotni, próbáljon ki új recepteket.
- Szándékosan kerestem apróságokat, de az agyunknak ezek is újdonságot jelentenek, és ez máris lassítja az idő érzését.
- Ha eddig nem gyakoroltuk, a tudatos jelenlétet is érdemes kipróbálni. Például egy finom teát vagy kávét nem gyorsan „letudunk”, hanem lassabban, megadva a módját.
- Vagy a napi gyaloglásnál is fontos, hogy élvezzük azt az egy-másfél órát, ne csak a testünkre figyeljünk, hanem a bennünket körülvevő világra is. Egy percig sem fogunk unatkozni.
Az „élethosszig tartó tanulás” – ami bármi lehet – frissen tartja az agyunkat. De nemcsak karbantartja, hanem közben élményeket is gyűjthetünk. Ezekből pedig emlékek lesznek, amelyek szintén „meghosszabbítják” az időt.
A beszélgetés sokat segít
Ne sajnáljuk az időt egy jó beszélgetésre! Bátran keressünk magunknak olyan közösségeket, ahol vagy érdekes témákról esik szó, vagy olyan társaságba kerülünk, ahonnan mindig pozitív töltéssel indulunk haza.
Ha arra törekszünk, hogy minél kevésbé legyenek egyformák a heteink, hónapjaink, annál lassabbnak fogjuk érzékelni az idő múlását. Ha azt érezzük, jól kihasználjuk a nekünk megadatott időt, akkor ettől boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
„Nem az számít, hány év van az életedben, hanem mennyi élet van az éveidben”
– mondta bölcsen Abraham Lincoln.
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudod elolvasni.
Ez is érdekelhet
Fotó: archív
