Szilágyi János hamarosan 90 lesz, de megbékélt a korával, sőt azzal is, hogy az élet véges, és egyszer majd itt kell hagynia a földi világot. Azt mondja, ha eljön a pillanat, bizonyára megijed majd, de nem fél tőle. Hiszen ez az élet rendje: születünk, és meghalunk. Ki előbb, ki később – írta a BEST magazin.
A kórházban meglepetésben volt része
Szerencsére Jánosnak még nem kell az elmúlással komolyan számolnia. Bár nemrég egy kisebb betegség miatt néhány napot kórházban töltött, mára teljesen jól van – fizikailag és szellemileg egyaránt. Azt is derűsen mesélte a magazinnak, milyen fogadtatásban részesült a kórházban.
„Az, hogy engem ma már felismerjenek, marha ritka. De ez teljesen logikus. A nevem, az egykori tevékenységem, a szakmai tudásom a fiatalabbak körében már nem sokat jelent” – magyarázta, majd hozzátette, a mai napig gyakran megkérdezik tőle, nem nehéz-e elengedni a hajdani népszerűséget, a nyilvános szerepléseket.
„Én a reflektorfényt soha a büdös életben nem használtam ki, és nem is éltem vissza vele. Soha nem tartottam magam többre másoknál. Mindig azt mondtam: a tévé és a rádió csak megsokszorosít, de attól még nem leszek több. A népszerűségtől nem lettem nagyképű vagy beképzelt, mert engem ez egyszerűen nem érdekelt. Nem vagyok ilyen típus.”
Ezeket olvastad már?
Volt, van, egyszer pedig már nem lesz
Amikor ma megkérdezik tőle, hogyan foglalná össze az elmúlt kilencven évét, csak ennyit mond:
„Olyan sok minden történt velem, hogy már nem részletezem. Inkább azt szoktam mondani: voltam, vagyok, és egyszer majd nem leszek.”
Érdekes egyébként, hogy az elmúlás gondolata milyen régóta foglalkoztatja és így már érthető az is, miért mondta korábban a Meglepetés magazinnak, hogy lehet, hogy egy nap már nem kel föl.
„Gyerekkorom óta foglalkoztat az elmúlás. A szocializmus idején, amikor a Magyar Rádióban dolgoztam, és mondhatom, már sikeres voltam, ismerték a nevemet, gyakran eszembe jutott: mi történne, ha hirtelen meghalnék?
Azt szerettem volna, hogy akkor is menjen tovább a műsorom felvételről.
Alaposan előkészítettem mindent, sőt gondoltam, szólok a rádió alelnökének is. Ő erre csak annyit mondott: ’Szilágyi elvtárs, amíg én elnökhelyettes vagyok, addig maga nem lesz halott.’ Lemondtam a tervről, és végül az egész ötletből inkább egy rádiós műsor született.”
A teljes interjúban Szilágyi János beszél arról is, miért érzi úgy, az ő generációjának tudására miért nincs már szükség és arról is, miből él most. Keresd a BEST magazint az újságárusoknál!
Fotó: Nagy Zoltán
