Ónodi Eszter neve nemcsak a magyar színház és film világában közismert, hanem a közönség számára is egyet jelent a hitelességgel és természetességgel. A Neshama TV-n az „Én és a pénz” beszélgetésében most nem szerepet játszott, hanem önmagát adva mesél arról, mit jelent számára a pénz – vagy éppen mit nem jelent.
A pénzhez fűződő viszonya: „semmi közöm hozzá”
Az adás elején rögtön világossá tettei: nem igazán tud azonosulni azzal, hogy a pénz meghatározó szerepet játszana az életében. Nem azért, mert anyagi gondjai lennének, hanem mert soha nem vágyott többre, mint ami számára kényelmes és elegendő. „Nincs is hozzá nagyon közöm” – mondta, hozzátéve, hogy nagy igényei sincsenek:
„egy gyomrom van, amit meg tudok tölteni, egy testem, amit fel tudok öltöztetni”.
A fogyasztás világa inkább frusztrálja. A plázákba csak célirányosan jár, a bőség szorongással tölti el. A túlfogyasztást fenntarthatatlannak tartja, és a fast fashion ellen is tudatosan fellép: „ha kiszakad egy zokni, megvarrom”.
Családi minták: spórolás, egyszerűség, stabilitás
Mindez talán azért is van, mert Eszter otthonról nem hozott pénzügyi tudatosságot, de a takarékosság érték volt a családjában. Nagymamája spórolós volt, néha már zavaró mértékben, édesanyja kezelte a családi pénzügyeket, de befektetéseik sosem voltak. Az iskolai takarékbélyeg és a betétkönyv volt az első saját tapasztalata a pénz világával, a részvények, tőzsdék, kriptovaluták világa pedig máig idegen számára.
A biztonság iránti vágy viszont végig jelen van és volt az életében. Nem bízik a kizárólag digitális pénzformákban, és a mai napig gondolkodik azon, mi történne, ha „államszüret” lenne, és eltűnnének a bankszámlán lévő adatok.
Színészet és pénz: presztízs vagy megélhetés?
Ónodi Eszter a Katona József Színház társulatának tagjaként kezdte pályáját, és bár ez szakmailag a legnagyobb elismerések egyike, anyagilag messze nem volt elegendő.
„A színházi fizetés hobbi szintű”
– mondta, majd hozzátette, hogy a megélhetést főként a filmszerepek biztosították.
A színésznő olyannyira nem szeret a pénzről beszélni és tárgyalni, hogy egy ponton túl menedzsert fogadott, aki a filmes munkákat tárgyalja le. „Alkalmatlan vagyok rá, hogy magam képviseljem” – vallotta be, hozzátéve, hogy ez nem finnyásság, hanem praktikum: nem szeretne kellemetlen tárgyalásokat folytatni, és inkább sikerdíjat fizet, ha ezzel elkerülheti az egyezkedést.
„Nem tudom azt mondani egy producernek, hogy márpedig én ennyit érek – nem érzem magam hitelesnek ebben a szerepben.”
Filmszerepek ára: egy autóért is elvállalt már munkát
A pálya elején előfordult, hogy egy filmszerepért kapott összeget egy kis Polskiba fektette, amit 80 000 forintért vett meg. Ma már elismeri: egy jól tárgyalt főszerepért talán ki lehet hozni egy autó árát, de ehhez sok feltételnek kell teljesülnie.
Ő pedig csak a pénz miatt sosem vállalt el olyan munkát, ami a lelkét ölné és amiben nem érezné jól magát. Úgy fogalmazott:
„ha az ember csak a nullákat számolja, az megöli a lelkét – és egy színész a lelkéből dolgozik.”
„A pénzzel való viszonyom olyan, mint egy Csehov-hősé – nem vagyok teljesen tehetetlen, de sokszor érzem magam úgy.”
Egyedülálló anyaként: színpad és gyerek között
Ónodi Eszternekgy fia van, akinek nevelésében tudatosan törekedett arra, hogy már gimnazista korától megismerkedjen a munka világával. Talán ezért is lett az, hogy Zsigmond ma már dolgozik az egyetem mellett, több állása is van. Ónodi szerint fontos, hogy ne alakuljon ki a „korlátlan anya- vagy apabank” illúziója.
Egy újabb gyermek vállalásánál már nemcsak az anyagiak, hanem a szakmai terhelés is közrejátszott: „évekig csak egy bemutatót vállaltam évente, hogy elég legyek anyaként is” – vallotta be.
Fotó: RTL
