Ma reggel tipikus téli időben gyalogoltam, hideg is volt, minden szürkeségbe burkolózott. És akkor hirtelen egy kicsi kék madár repült el, szinte az orromat súrolta. Egyszer...
# korhatártalanul endrei judittal
Ahogy teltek az évek, egyre többen öltöztették ünneplőbe a környezetüket. Az idők folyamán lett egy kedvenc utcánk, amelyik mindennél szebben tündökölt.
Már csak napok maradtak karácsonyig, és biztos vagyok abban, sokan még azt sem tudják, mivel lepjék meg szerettüket.
Az ünnepi vacsorát is egyszerűsítettem. Mert korábban sok háziasszonyhoz hasonlóan a sok sütéstől-főzéstől estére már elfáradtam, és bizony olykor nyűgös lettem.
Rám nem igaz a mondás, „ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel!”. Hiszem, hogy amíg kíváncsiak vagyunk a világ dolgaira, bármire, addig nem fogunk megöregedni.
Mi mutatunk rossz példát, a gyerekek csak minket másolnak, mi nem vagyunk következetesek…
Lehet, hogy régimódi vagyok, de nekem még nagyon fontos az érzékszervi élmény: a könyvek érintése és a papír illata, mert ezek az élmények is különleges hangulatot teremtenek.
Elképesztő gyorsasággal jutottunk el oda, hogy az emberi kapcsolatteremtés új, korábban soha nem ismert formái lettek a mindennapjaink részei.
Hiszen a bezárkózás során gyakran előfordult, hogy az egyedüllét magányba fordult. Ez bizony sok problémát okozott és okoz még ma is.
Hogy meddig dolgozzunk nyugdíjasként? Ha röviden akarok erre válaszolni: ameddig jólesik. Bár elmúltam hetven, de még élvezettel teszem a dolgom. De mit csinálhatunk...
