A nők elleni erőszak egyre nagyobb figyelmet kap világszerte. Ráadásul a bántalmazás nem mindig hagy látható nyomokat, viszont a lelki terror, a megalázás és az elszigetelés éppúgy tönkreteheti valakinek az életét, mint a fizikai aggresszió.
Szűcs Judith korábban már beszélt a Story magazinnak, hogy 16 év után sikerült véget vetnie bántalmazó kapcsolatának, most azonban még mélyebb betekintést engedett a megpróbáltatásaiba.
Eleinte kedves volt
Judith párja sokáig kedves, figyelmes embernek mutatta magát. Kapcsolatuk első kilenc évében minden idilli volt. Az énekesnő nem is sejtette, a későbbiekben mi vár rá.
„Engem leginkább a lelki és pszichikai bántalmazás viselt meg. A nárcisztikus emberek nagyon jól tudják titkolni, milyenek valójában, majd egyszer csak olyan tulajdonságaik kerülnek elő, amikre nem számítunk. Azt hazudta, egy életen át rám várt, vigyázni fog rám, és eltart engem. Aztán kiderült, hogy semmi sem igaz abból, amit mondott.”
„Én adtam neki pénzt, és mindig azzal hitegetett, hogy visszaadja”
– emlékezett vissza az énekesnő.
Teljesen egyedül maradt
Volt vőlegénye az évek során fokozatosan elszigetelte őt a környezetétől. Judith egy nap arra eszmélt, hogy már élete minden területét a párja kontrollálja: „Nagyon ügyesen, nagyon ravaszul minden barátomat eltüntette mellőlem, míg végül teljesen egyedül maradtam. Aztán elkezdődtek a kiabálások, a csapkodások, az elszámoltatások.”
„Irigy volt arra is, hogy engem szeretnek az emberek”
Judith sokáig szégyellte, hogy bánik vele a párja, és hogy neki kell eltartania őt, ezért nem mondta el senkinek, mi folyik otthon. Egy idő után pedig már azért tűrt csendben, titokban pedig abban reménykedett, kellő kitartással egyszer véget ér az a rémálom.
Ezt olvastad már?
Családja mellé állt
A fordulópontot egy görögországi utazás hozta el: Judith és lánya, Timi kiutazott az énekesnő nővéréhez, és a családdal közösen kiagyalták, hogy és miként lehetne véget vetni ennek a kapcsolatnak. Családja 1600 kilométert utazott, hogy mellette lehessenek, amikor szembesíti párját az elhatározásával.
„Leültünk, és felolvastam neki egy levelet. Azt mondtam: Döntöttünk, elengedünk téged, drágám. Két órád van arra, hogy elmenj. Olyan váratlanul érte, hogy szinte megszólalni sem tudott. Azóta nem láttam, és nem is akarom.”
A teljes cikket megtalálod az eheti Story magazinban. Keresd az újságárusoknál!
