Milyen édes, ahogy a kiságyban alszik cumival a szájában, pelyhes hajával és rózsás orcájával annyira élethű, hogy szinte még a szuszogását is hallani véli az ember. Pedig ezek a hiperrealisztikus, úgynevezett reborn babák műanyagból vagy szilikonból készültek, ám egyedi kivitelezésüknek hála valóban életre kelnek. Külföldön évek óta hódít a műfaj, mára valóságos iparág épült ki körülötte. A reborn, eredetileg újjászületett jelentésű kifejezés ez esetben élethű játékbabát takar, ezek sokszor egy valódi csöppség pontos másai. A művészi kivitelezésű tárgyak a megszólalásig hasonlítanak egy igazi gyermekre, és itt nem csak a látvány megtévesztő, a babák tapintásra is egészen olyanok, mintha élő, hús-vér csecsemők lennének, még a súlyuk is ugyanolyan. Egyes modelleknek dobog a szívük, gügyögni vagy sírni is tudnak, és ruhával, egyéb babaholmikkal együtt kaphatók. Ma már több árkategóriában találni belőlük, akár 22 ezer dollárért – átszámítva majd’ kilenc millió forintért – is. De elérhető néhány százezerért is. Sokszor gyűjtőknek készülnek az egyedi darabok.
Hogyan készül?
Egy hónapba is beletelhet, míg egy reborn baba elkészül, hiszen mindent kézzel festenek rajta, és attól válik igazán élethűvé, hogy a legkisebb erecskék, de akár bőrhibák is látszanak, épp mint a valódi csöppségeken. A hajukat szálanként ültetik be, és különös tehetséget igényel a szemek, ajkak kifejező festése.
Vigaszt nyújtanak
Bár természetesen gyerekek is játszhatnak vele, a reborn baba sokkal több, mint játékszer. Segítséget jelenthet a gyászfeldolgozásban a csecsemőjük elvesztését túlélni próbáló szülőknek, vagy azoknak a nőknek, akik elvetéltek vagy egyáltalán nem születhetett gyermekük.
„A tragikus veszteség természetesen csak nagyon hosszú idő alatt dolgozható fel, ha egyáltalán feldolgozható. Ez a folyamat mindenkinél más, egy ilyen baba mégis segíthet a gyász fokozatait megélni a szülőknek. Kicsit betölti az űrt, vigaszt nyújt, segít megmaradni a mindennapokban, fókuszálni, és valamennyire enyhíti a bénító fájdalmat. Csökkentheti a súlyos depresszió és a poszttraumás stressz szindróma esélyét” – mondják pszichológusok. Sokan a csecsemőjük pontos mását készíttetik el, ami elsőre morbidnak hathat. Mégis fontos, hogy a szülők így jobban képesek kapcsolatot teremteni elvesztett kisbabájukkal, hiszen megölelhetik, gondozhatják, mintha az élő gyermekük lenne. Tisztába teszik, felöltöztetik, babusgatják, megetetik, beszélnek hozzá, sétálni viszik, akár fényképeket is készítenek róla. Az érzelmek áttételes megélésével pedig később könnyebben el tudják engedni. Van szülő, aki a gyerekének veszi meg a babát, hiszen elveszítette a várva várt kistestvért, így sokszor ő is könnyebben elfogadja a pici hiányát.
Katarzyna ötödik csemetéje
A fotós Karolina Jonderko tavaly díjat nyert Reborn című fényképsorozatával a lengyel Katarzynáról, aki egy vetélés után „fogadott be” a családjába egy reborn babát. Bár van négy gyereke, a magzata elvesztése után hatalmas űrt érzett. „Annyira fájt. Úgy volt, hogy egy kisbabával megyek haza a kórházból. Az interneten keresgélve találtam rá” – mondta az anya a babáról, „aki” azóta családtaggá vált, a játszótérre és családi vakációra is velük tart.
Terápia Angliában
De nemcsak a gyászukat feldolgozni vágyó szülőknek jelenthet segítséget egy élethű baba, a demenciával élő idős emberek számára is kiutat mutathat a kínzó magányból. Angliában ezt jó ideje már terápiaként is alkalmazzák öregotthonokban. A magukra maradt, sokszor már leépült idős asszonyok kevésbé érzik egyedül magukat, ha a babával foglalkoznak, ölelgetik, szeretgetik, ösztönösen ringatják. Ez pozitív emlékeket ébreszt bennük, és rengeteget jelent, hogy úgy érzik, van kiről gondoskodniuk, kihez szólniuk, valami értelmet ad az életüknek. Elképesztő látni, hogy amint a karjukra veszik a kisbabákat, hiába csak egy élettelen tárgy van a kezükben, mégis ragyogni kezd a szemük.
Szerző: Bognár Kriszta
Képek: Profimedia
