Egy fintor, egy mondat, és egy örök jelenet: „Narancs… a magyar narancs.” Bástya elvtárs arckifejezése ma is mindenki előtt ott van, aki látta A tanú című filmet. A citromba harapó politikus figurája beégett a magyar filmtörténetbe, s vele együtt Both Béla, a kiváló színész neve is. De kevesen tudják, hogy a legendás alak mögött egy érzékeny, romantikus férfi élt, aki fiatalon Móricz Zsigmond legkisebb lányába szeretett bele – írta az ujsagmuzeum.hu.
Ezeket olvastad már?
Egy ifjú színész és az író lánya
Both Béla mindössze huszonkét éves volt, amikor az élet összehozta egy másik színinövendékkel. A lány gyönyörű, fiatal és tehetséges volt – és híres névvel büszkélkedhetett: Móricz Lili, a nagy író, Móricz Zsigmond legkisebb gyermeke. A két fiatal között gyorsan fellángolt a szerelem. Nem csupán vonzalom volt ez, hanem igazi, lángoló érzés, amely minden akadályt elsodort.
Lili még azelőtt férjhez ment, hogy befejezte volna tanulmányait a Színiakadémián. Egy későbbi levelében így emlékezett vissza erre az időszakra:
„Tanáraim ellenére mentem Miskolcra a férjemmel, aki ott színházi titkár volt. Most már tudom, milyen ostobaság volt félbehagyni a vizsgáimat, de aki még nincs húszéves és szerelmes, mit törődik ilyesmivel…”
Egy fiatal lány, aki a jövőjét kockáztatta a szerelemért – romantikus és egyben tragikus történet.
A házasság vége csendben jött el
A házaspár Miskolcon kezdte közös életét, de a boldogságuk nem tartott örökké. A II. világháború mindent felforgatott: az országot, a színházakat, és az emberek életét is. A kapcsolatuk megromlott, a szenvedély kihűlt, és a fiatal pár útjai elváltak.
Nem voltak hangos viták, sem drámai jelenetek – csendben váltak el. Móricz Lili később újra férjhez ment, és nyugodt, hosszú házasságban élt. Both Béla pedig megkapta katonai behívóját, Szegeden tette le az esküt, majd a háború végéig menekült és bujkált. Egy budapesti pincében vészelte át a legnehezebb éveket, amíg el nem hallgattak a fegyverek.
A rendező, aki a Madáchot és a Nemzetit is vezette
A háború után Both Béla újult erővel vetette bele magát a munkába. Dolgozott rendezőként, társulatvezetőként, és rövid idő alatt az ország egyik legelismertebb színházi emberévé vált.
1958-ban a Madách Színház főrendezője lett, majd néhány évvel később igazgatóként is vezette az ország legjobb társulatát. Nevéhez fűződnek olyan emlékezetes előadások, mint A vágy villamosa, Hamlet vagy Tanner John házassága. Különösen büszke volt arra, hogy a Madáchban bemutatták Az ember tragédiáját és a Bánk bánt is – két olyan művet, amelyek a magyar színház örök darabjai.
A feljegyzések szerint hetven bemutatót rendezett, de az igazi hírnevet mégis a filmek hozták el számára.
Bástya elvtárs – a halhatatlanság
1969-ben készült el a film, amely mindent megváltoztatott: A tanú. Both Béla Bástya elvtársként olyan karaktert teremtett, amely azóta is a magyar humor és szatíra szimbóluma. A „magyar narancs” jelenet szállóigévé vált, és vele együtt Both Béla is örökre beírta nevét a kultúrtörténetbe.
A nézők láthatták őt a Gyula vitéz télen-nyáron, a Fekete gyémántok vagy a Te rongyos élet című filmekben is, később pedig a Szomszédok sorozatban Béla bácsiként tért vissza a képernyőre. Mindig hiteles, mindig szerethető maradt – akár hőst, akár mellékszereplőt alakított.
A nagy mesélő búcsúja
Pályája utolsó éveiben Both Béla a Nemzeti Színházban dolgozott, innen ment nyugdíjba 1971-ben. De a színház iránti szenvedélyét soha nem veszítette el: gyakran visszajárt az előadásokra, és hatalmas tapssal köszöntötte a fiatal színészeket. 91 éves koráig élt, 2002 februárjában hunyt el. Életének lenyomata ott él minden idézetben, minden mosolyban, amit a „magyar narancs” emléke idéz elő.
Fotó: YouTube
