Kár lenne kézlegyintéssel elintézni, hogy márpedig parajelenségek nem léteznek, tudománytalan babonaságok vagy a képzelet szüleményei. De mindenki tapasztalhatta – még ha nem beszél róla, akkor is –, hogy léteznek dolgok, amelyek pusztán logikával nem magyarázhatók meg, és kitágítják a világról szerzett ismereteink határait. Ezek a parajelenségek. A „para” szó ugyanis azt jelenti: valamin túl.
Amikor lelassul körülöttünk a világ
Sokan ismerjük a megérzés fogalmát, amely szélsőségesen feszült vagy teljesen ellazult körülmények között, például álomban, elmélyült imádságban vagy meditáció során fokozottan működik. Nagy stressz hatására léphet fel az úgynevezett testen kívüli, sőt halál közeli élmény is. Például kívülről láthatjuk önmagunkat úgy, hogy közben a világ mintha lelassulna körülöttünk, vagy hirtelen lepereg előttünk addigi életünk története. Megérezzük, ha hozzánk közelálló emberrel baj történik, meglátjuk azt a házat, amelyben majd lakni fogunk.
A kutatók is használják
A régészek és a kincsvadászok is átlagon felüli megérzéssel rendelkeznek. A legjobb példa erre az egyiptomi fáraó, Tutanhamon sírhelyének a felfedezése. Howard Carter régészt és mecénását, Lord Carnavont egyformán erős megérzés kerítette hatalmába a kincs után kutatva, és nyomban ásni kezdtek. Ám egy idő után elbizonytalanodtak, és máshol folytatták a munkát. Majd az intuíciójukra hallgatva ismét visszamentek az eredeti helyszínre, és ekkor meg is találták a felbecsülhetetlen értékű ókori kincseket. Egyébként azoknak az embereknek, akik a föld alatt megbújó dolgokat – régészeti leleteket, vizet, ércet, szenet – kutatnak, egytől egyig nagyon erősek a megérzéseik.
Autóvezetéskor is jól jön
A látás, a hallás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés mellett a hatodik érzék a finomérzékelés. Gondoljuk el, autót vezetni sem lehetne pusztán az öt érzékszerv birtokában, hiszen mennyire fontos megérezni, vajon a gyalogos az autónk elé lép-e majd, vagy a mögöttünk lihegő sofőr belevág-e az előzésbe. A Forma-1-es pilótáknál a hatodik érzék erőssége még feltűnőbb, mint a régészeknél, hiszen 300 kilométer/órás sebességnél már nem is látni a pályát, a versenyzőnek szó szerint kívülről kell tudnia azt. Kívülről, vagyis testen kívülről, kiterjesztett érzékelésével.
Kezeljük játékos nyitottsággal!
- Felmerül a kérdés, hogy ha mindannyian képesek vagyunk a „varázslásra”, és ezek a paraképességek, jelenségek közismert dolgok, akkor vajon miért félnek tőle, tagadják le, hárítják el őket olyan sokan?
- A válasz a múltban keresendő. Európában a furcsa jelenségek tapasztalóit vagy kiváltóit évszázadokon keresztül hamar boszorkánynak bélyegezték. Lelkünk legmélyén talán még mindig felidézzük azt a babonás félelmet, amely szinte beleégett a kultúránkba.
- Vannak olyanok is, akik egyszerűen csak félnek a jövőtől, ezért nem akarnak tudni róla semmit, nem hallgatnak a megérzéseikre, nem figyelnek az álmaikra, inkább rácsapják az ajtót a „furcsa jelenségek” világára.
- A megfelelő hozzáállás a játékos nyitottság kéne hogy legyen. Nem muszáj elhinni semmit, ám érdemes játszani vele, kísérletezni és megfigyelni. A világ sokkal több felfedeznivalót, titkot tartogat számunkra, és így mi magunk is sokkal többre vagyunk képesek, mint hinnénk.
Szöveg: Izing Klára
Képek: AdobeStock, GettyImages
