A varrógépek zaja és a tolltisztító masina búgása mellett már az ajtóból hallatszik a vidám fecsegés. A budai Erőd utcában igazi női munkahelyre érkezünk, ahol a falról Marylin Monroe mosolyog ránk, az ablakban pedig jókora kerámialiba hirdeti, hogy itt bizony tollal foglalkoznak. A tulajdonos, Gorondy Julianna éppen egy varrógép előtt ülve szorgoskodik. A dédikorú hölgy a mai napig csillogó szemmel mesél különleges hivatásáról.
Párnába rejtett pénzt sosem talált
„Nem egyszer előfordult, hogy hazafelé az utcán megszólítottak: tetszik tudni, tollas a háta! Ilyenkor nevetve feleltem, persze, hogy tetszik tudni, ez a szakmám. Aztán rendre beindult a beszélgetés, hogy miről is van szó – meséli Julianna. – Amikor én elkezdtem ezt az egészet, óriási divatja volt a tollpárnának, pehelypaplannak. A mai napig nem értem, hogyan képesek az emberek műanyag ágyneműben aludni. Én abba belehalnék! Visszatérve a kezdetekre: 1980 környékén elváltunk a férjemmel, és három gyerekkel maradtam egyedül. Ugyan sokat varrtam megrendelésre belvárosi butikoknak, és sízést tanítottam a Svábhegyen, de ez a megélhetésre nem volt elég, valami biztos munka után kellett néznem.”
Julianna annak idején a Csalogány utcában született, gyerekeskedett, és ott élt egy szomszédja, Mária néni, aki nyugdíjazása után ráhagyta a tolltisztító műhelyt. Előtte persze megtanított neki mindent, ami a szakmához és a fenntartáshoz kellett. „Az egészet nagyon izgalmasnak találtam, megszerettem, és hamar belejöttem a munkába – meséli. – Itt akkoriban nagy élet volt. Jöttek-mentek az emberek, hozták a tollpárnát, pehelypaplant, én pedig felbontás után döntöttem arról, a toll olyan jó állapotú-e, hogy érdemes legyen tisztítani, vagy ki kell dobni. Az utóbbit gyakran zokon vették. Párnába rejtett pénzt sosem találtam” – nevet Julika, aki hamar megszokta, hogy jellemzően térdig jár a tollban. Azt meséli, akkor volt a legkeményebb a helyzet, amikor az Aquincum Hotel teljes ágynemű-készletét kellett felújítania. Nagyon büszke rá, hogy azt egymaga végezte, és az óriási teljesítményért még díszoklevelet is kapott.
Amit csak lehet, megjavítanak
A műhelyben az 50-es évek óta ugyanaz a régi, forró szárazgőzzel működő tolltisztító gép van, amihez Julika ragaszkodik. „Már többször tettünk kísérletet rá, hogy modernebbre cseréljük, de a Mama hallani sem akar róla – kapcsolódik be a beszélgetésbe „tollas Juli kislibája”, azaz a lánya, Rita. – Amit csak lehet, megjavítunk, szóval itt minden erősen retró, aminek szerintem megvan a maga bája. Divatos szóval élve biotisztítást végzünk, nem használunk vegyi anyagokat. A Mama ezzel az üzlettel egy korszakot jelképez, amikor még lassabban éltek az emberek, beszélgettek egymással, voltak bizonyos értékek, amik mára elvesztek. Például az, hogy a nem működő dolgokat először megpróbáljuk megjavítani, mielőtt a kukában landolnának.”
Sokkal melegebb, mint a szintetikus
Ma már rengetegen alszanak szintetikus ágyneműben, de Rita szerint a tollpárna és a pehelypaplan az adottságainak köszönhetően ismét divatba jön. „Most, hogy elképesztően drága a fűtés, szükségünk lesz olyan takaróra, amely tartja a meleget. Emellett az sem mindegy, hogy míg egy szintetikus ágynemű néhány év alatt elhasználódik, addig egy szépen karbantartott tollszett akár generációkat is kiszolgál. Nem beszélve arról, hogy sokkal egészségesebb, hiszen a műanyaggal ellenétben légáteresztő, ráadásul mindenki annyi tollat töltet bele, amennyi neki kényelmes. Meggyőződésem, hogy utolsó mohikánokként sok munkánk lesz, és nemhogy bezáráson, sokkal inkább bővítésen, felújításon gondolkodunk, a jövőben tollkabátok tisztítását is szeretnénk vállalni. Édesanyám nemrégiben elesett a fürdőszobában, azóta sajnos nem úgy mozog, mint azelőtt, de drukkolunk, hogy felépüljön, és minél többet itt lehessen a lányokkal a műhelyben, mert a környéken mindenki ismeri és szereti” – simogatja meg édesanyja vállát Rita.
Titkos szerelemben élt
A műhelyben munka közben állandó a csacsogás. Julika elárulta nekünk, a válása után többé nem ment férjhez, egyedül nevelte fel a gyermekeit. Óvatosan megkérdezem: olyan fiatal tetszett lenni, nem akart még egy esélyt adni a szerelemnek? „Volt nekem egy nagy szerelmem – mosolyodik el. – Még gyerekkoromban, sízés közben ismertem meg, aztán elsodort minket egymástól az élet, ő is megnősült, én is férjhez mentem. Később, a válásom után találkoztunk, és attól kezdve nem volt nap, hogy ne kerestük volna egymást. Sajnos az ő helyzete nem engedte meg, hogy hivatalosan is az élete része lehessek, de úgy szerettük egymást, és olyan sokat adtunk egymásnak, hogy ezt én valahogyan el tudtam fogadni. Három hete halt meg a kórházban, még előtte is engem hívott fel. Én a rossz lábam miatt nem tudtam menni, de a lányom ült mellette helyettem az ágyánál. A furcsa körülmények ellenére is életre szóló szerelem volt a miénk” – meséli Juli néni.
„Én azért nem bántam volna, ha a szóban forgó úr kicsit jobban a tenyerén hordozza a Mamát. Megérdemelt volna egy felvállalt kapcsolatot. De az én Mamám nagyon erős nő. Ahogyan a tolltisztítóból, úgy ebből a helyzetből is megtanulta a lehető legtöbbet kihozni” – teszi hozzá Rita.
Így kezeljük a tollat
A tollpárna és -paplan időnként felújításra szorul, de az állapota megőrzéséért mi magunk is sokat tehetünk azzal, ha sokat szellőztetjük, és ha jó időben kitesszük a napra. Ettől ugyanis a pihék kinyílnak, és méretesebbé, tömöttebbé, puhábbá válik az ágynemű. Az angin, azaz a huzat is használódik, koszos lesz, így a higiénia miatt néhány évente azt is érdemes kicseréltetni.
Képek: Pintér Márta
