Mexikó, ahol senki sem lehet magányos: „Itt még a mélyszegénységben élő ember is mosolyog”

A hideg, szürke hétköznapokból most talán még inkább elvágyódunk egy meleg helyre, méghozzá olyanra, ahol sokkal több optimizmussal, jókedvvel van dolgunk, és nem napi téma a gazdasági helyzet és annak következményei. Van, aki egy nyaraláson szellőztetné ki a fejét, Bernadett viszont hosszú távra oda költözött, ahol más a vakációját tölti. „Ha valaki sokat akar keresni, akkor menjen olyan országba, mint Németország vagy Svájc, de ha boldog és kiegyensúlyozott életre ­vágyik, akkor jöjjön Mexikóba” – ­állítja Müller Bernadett, aki Cancúntól 40 perc autóútra, a kedvelt turista­övezetben, Playa del Carmenen él.

Ismerik a magyarokat

„Itt a mindennapokban semmit nem lehet érezni a gazdasági válságból, és az emberek nem is nagyon foglalkoznak a politikával. Rendkívül befogadó és érdeklődő nép a mexikói. Amikor néhanapján egyedül beülök egy étterembe, egészen biztos, hogy gyorsan lesz társaságom, mert a szomszédos asztalnál azt hiszik, magányos vagyok, és máris odainvitálnak magukhoz. Nem gondolná az ember, de a legtöbbjük tudja, hol van Magyarország és Budapest. Sőt, a tehetősebb réteg járt is már Budapesten, emlegetik a város nevezetességeit, és természetesen a pálinkát” – kezdi jókedvű beszámolóját Bernadett, akit volt férje ismertetett meg a feltűnően színes országgal.

A borravalók országa

„Miután összeházasodtunk, és megszületett a fiúnk, már együtt terveztük a jövőnket. 2013-tól utaztunk ki évente megnézni, hogy melyik a legélhetőbb, legbiztonságosabb város számunkra, így esett a választás Queretaróra, ahova 2016-ban kiköltöztünk. Előtte az ingatlanszakmában tevékenykedtem, igazából a kalandvágy és valami megfoghatatlan vonzás volt az, ami idehozott” – emlékezik vissza az édesanya, aki azt mondja, a családját és a barátait nagyon nehéz volt nélkülöznie, ezenkívül semmi más nem tartotta vissza a költözéstől. Honvágya már nincsen. Korábban, amikor hazalátogatott, pakolt a bőröndjébe kolbászt, pálinkát, Túró Rudit, de már a hungarikumok hiányát sem érzi.

Mexikó a borravalók országa, az alapfizetések nem magasak, leginkább vállalkozónak jó lenni, nem alkalmazottnak.

„Minél többet vagyok itt, annál jobban látom az emberek hétköznapjait és az élethez való pozitív hozzáállásukat. A társadalom jelentős rétege mélyszegénységben él, de olyan mélyben, amit otthon el sem tudnának képzelni, mégis mosolygósak, előre köszönnek, és hálásak azért, amijük van. Persze, hogy ők is többet akarnak az élettől, de addig sem boldogtalanok, amíg meg nem kapják.”

Megtalálta az álommunkát

Sokakat az tart vissza egy mexikói utazástól, hogy úgy vélik, az ország közbiztonsága nem a legjobb. Ez viszont csak bizonyos térségekre igaz. „Voltam olyan európai nagyvárosokban az elmúlt öt évben, ahol nagyon féltem az utcán. Persze itt is vannak rizikós helyek, városok, államok, ahol vigyázni kell, ilyen lett például Acapulco. De ott sem minket akarnak bántani, ám ha rosszkor vagyunk rossz helyen, és épp egymásnak ugrik két drogbanda, az akár végzetes is lehet. Itt a Karib-­térségben, az üdülőrészen azért más a helyzet. Engem Magyarországon már zsebeltek ki, itt még semmilyen atrocitás nem történt, pedig vezetek autót kihalt helyeken, és használom a tömegközlekedést is.”

Bernadett annyira beilleszkedett, hogy el sem tudja képzelni, hogy elhagyja a latin-amerikai országot. „A fiam, ­Benett folyékonyan beszél spanyolul és angolul az itteni iskolának köszönhetően. Jövőre kezdi a franciát. Én pedig megtaláltam az álommunkát. Magyar turistáknak szervezünk kirándulásokat a Yucatán-félszigeten. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ott élhetek, ahová mások nyaralni járnak.”

Képek: saját