Megfigyeltem, hogy a téli időszakban sokkal többet van könyv a kezembe. Reggel – mert egy nyugdíjas ezt is megengedheti magának – nem pattanok ki az ágyból, hanem egy finom teát szürcsölgetve, kedvemre olvasok. Este pedig korán sötétedik, ilyenkor megint csak bekuckózom magam a könyvemmel, hiszen nincs, ami elcsábítson, mint egy-egy nyári estén. És bár elsősorban az élmény, az élvezet, a tudásvágy kedvéért veszek a kezembe egy-egy kötetet, de a kutatások tovább erősítenek, mi mindenért is érdemes olvasni.
Az Egyesült Államokban létezik egy idősekkel foglalkozó állami intézmény, a National Institute on Aging (valahogy úgy fordíthatnánk: Öregedésügyi Intézet). Ők sokféle kutatással segítik az idősödők életét, de maradjunk az olvasásnál. Egyes kutatásaik szerint az olvasás, az írás, a rejtvényfejtés hatékony az időskori elbutulás ellen, mindenekelőtt lassabb ütemben romlik a memóriájuk. Ráadásul, akik szépirodalmat olvasnak, tovább élnek. Ha ez igaz, akkor sokáig fogok élni.
Még egy érdekességet hadd említsek. MRI-vel végzett vizsgálatok bebizonyították, hogy az olvasás az agy különböző területeit aktiválja, amelynek eredményeképpen a betűkből valóságos világok tárulnak elénk. Nemcsak képeket alkotunk, hanem szinte az érzékszerveinkkel érezzük a hűs szellő simogatását vagy éppen a könyvben megidézett illatokat.
Az olvasás még egy pozitív hatása a szókincs. Saját tapasztalatomat erősítik azok a kutatási eredmények, melyek szerint a rendszeresen könyvet olvasók szókincse kiemelkedően magas azokhoz képest, akik nem, vagy keveset olvasnak. Nagyon élvezem, amikor külföldi irodalmat olvasok, és bizony a fordítóhoz képest egy jobb, szebb, odaillőbb magyar kifejezést találok.
Hadd fejezzem be azzal a gondolattal, hogy nem elég, hogy mi szeressünk olvasni. De szerettessük meg a betüket a gyerekeinkkel, az unokáinkkal, már csak azért is, mert ha az ő szókincsük jelentősen bővül, az életük számos területére hatással lehet: kezdve a felvételi eredményektől a későbbi munkalehetőségekig.
Szeretettel: Judit
