Gyerekek és felnőttek egyaránt tátott szájjal figyelik a terepasztalt, ahol a BLOKKOLÓK lelkes csapata bemutató gyanánt felépítette a legóból készült okosvárost, ahol minden a környezetvédelemről, a megújuló energiákról, a fenntartható világról szól. A hatfős, 13-14 éves fiatalokból álló csapat – élükön Mácza Miklós mérnök-coach szakemberrel – olyan természetességgel beszél a robotikáról, mint az időjárásról. Így hát nagyon kellett figyelnünk!
Apa és fia együtt alkot
„Villamosmérnök vagyok, és mindig is nagyon érdekelt a legóvilág, a robotok, a programozás – kezdi Mácza Miklós csoportvezető. – Ebben remek partnernek bizonyult a fiam, Misi. Vele és egy barátjával voltunk 2019-ben, akkor még csak közönségként a World Robot Olympiad versenyen, és utána nagyon lelkesek lettünk, eldöntöttük, hogy mi is ezzel fogunk foglalkozni. A Covid elmosta a következő évi megmérettetést, de arra jó volt, hogy időt adott beleásni magunkat az egészbe. A fiam több barátja csatlakozott hozzánk. Készülni kezdtünk, tanultuk a robotika alapjait, szerencsére ehhez rengeteg dolog fellelhető az interneten. Amikor pedig késznek éreztük magunkat, jelentkeztünk életünk első országos versenyére.”
A megmérettetéseken csak a pályát alkotó legóelemeket biztosítják a szervezők, minden csapatnak saját legórobottal kell rendelkeznie. A versenytematika évről évre más, most éppen a környezettudatosság, a megújuló energia, a fenntartható világ van középpontban. Ezért álmodott a BLOKKOLÓK csapata ilyen különleges okosvárost, ami mindezt bemutatja a gyakorlatban. Miklós fia, a 14 éves, gimnazista Misi már kis kora óta hatalmas legóőrült. Minden szülinapra, névnapra, karácsonyra azt kért, persze akkor még ő sem gondolta volna, hogy ilyen komoly dolga lesz vele az életben. „Legó, robotika, programozás együtt, számomra ez a tudás fellegvára – mondja Misi. – A humán tárgyak tőlem nagyon távol állnak, én a műszaki alkotásban tudok kiteljesedni. Külön öröm számomra, hogy apukámmal ebben a küldetésben így egymásra találtunk, ő nagyon okos és rengeteget lehet tőle tanulni. Amikor együtt dolgozunk a csapattal, nem az apukámként, hanem a vezetőmként tekintek rá. Olyankor átlényegülünk.”
Hanna átlépte a határait
A csapatban van két lány is. Egyikük, Szobrász Hanna kimondottan azért jelentkezett a különleges szakkörre, hogy átlépje a saját határait. „Egy nyári táborban találkoztam Misivel, aki mesélt erről az egészről – emlékszik a fiatal lány. – A szüleim azt mondták, mit veszíthetek, ha csatlakozom? Ez egy lehetőség arra, hogy olyan területen is kipróbáljam magam, ami egyébként egyáltalán nem fekszik nekem. Én amúgy kézműveskedni, varrni, olvasni szeretek, az irodalom a mindenem, tehát ahhoz, hogy belevágjak, azért kellett lelkierő. Nagy meglepetésemre hamar sikerélményt szereztem, és megtaláltam a helyem a csapatban. Itt a feladat összetett, és mindenki azzal a résszel foglalkozik, amiben ügyesebb. Én a közös alkotás során főleg a megjelenítésben vettem részt, és persze a prezentációban, ami nagyon izgalmas dolog. Kiállni ennyi ember elé, és bemutatni a projektünket úgy, hogy megértik és látszik rajtuk, hogy tetszik nekik, önbizalmat is ad.”
A fiatalok szerdánként és hétvégente találkoznak Miklóséknál, hogy a versenyprojekttel foglalkozzanak. Mindez számukra egyáltalán nem megterhelő. „Emellett a gimiben még hét szakkört vettem fel. Van olyan napom, amikor reggel hatkor már úszom, és este nyolckor jövök el rakétakészítésről. Nagyon sok minden érdekel, és gyakran úgy érzem, a nap 24 órája is kevés” – árulja el Misi.
Marokkóba csakis egyenszoknyában
A robotikai bemutató után megjegyezzük Miklósnak: nagyon jó ilyen motivált, lelkes fiatalokat látni. Nincs is annál hasznosabb, mint amikor olyan dolog köti le a kamaszokat, ami építi őket, amiből a jövőben profitálhatnak.
„Ezek a versenyek éppen azért vannak, és maga a műfaj is azért született, hogy megtanítsa a gyerekeket a csapatban működésre, a problémamegoldásra, arra készteti őket, hogy gondolkodjanak, használják a kreatív energiáikat, és igen, lehetőleg jóra. Ráadásul mind a robotika, mind a fenntartható világ nagyon fontos téma manapság, nem árt, ha elmélyednek bennük. Sokat tehet a jövőjükhöz” – vélekedik Miklós. Búcsúzás előtt még megkérdeztük Hannát, hogyan készül a májusi nemzetközi versenyre.
„Mivel nagyon meleg lesz Marokkóban, a barátnőmmel az egyenpóló mellé egyenszoknyát is beszerzünk” – mondja a fiatal lány nevetve.
fotó: Pintér Márta
