A kis Pistike nincs jól. Erős hasi görcsök miatt érkezett a sürgősségire – szüleivel együtt két napja várja, hogy javuljon a helyzet. Édesanyja, Leila ez idő alatt alig aludt, a kicsi is nyűgös, amikor azonban megjelenik az őrző ajtajában a klinikán dolgozó terápiás kutyus, felderül az arcuk. Kókusz a szájában kis kosárkát tart, benne játékok. Gazdája labdázni kezd vele, amibe hamarosan Pistike is bevonódik. Percekkel később gurgulázva nevet – szinte már meg is feledkezett a kézfejében lévő kanülről.
Érzékenyek az érzelmekre
„Ahová belépünk Kókusszal, ott a sírásból általában nevetés lesz – mondja játék közben Tóth-Mizser Lilla, a TámUgatók Terápiás és Segítőkutyás Alapítvány egyik felvezetője. – Itt, a sürgősségin a legfontosabb közös feladatunk a stresszoldás. Hogy a gyerekek, akik talán életükben először kerültek kórházba, a sok vizsgálat és egyéb kellemetlenségek mellett olyan pozitív élményt kapjanak, ami kizökkenti őket a feszült hangulatból. Hogy mikor milyen módszert használunk, azt a helyzet határozza meg. Ha arra van szükség, hogy szórakoztassunk, és ezzel eltereljük a figyelmet a fájdalomról, azt tesszük. Aztán van, hogy a vizsgálatot tesszük könnyebbé, mondjuk, azzal, hogy megmutatjuk, Kókusz milyen ügyesen beveszi a jutalomfalatot, azaz a gyógyszert, vagy a gyermek meghallgathatja a kutyus szívverését, még mielőtt az orvos hallgatná meg az övét, így együttműködőbbé válik. Aztán az is megesik, hogy Kókusz csak lekuporodik valaki mellé, mert érzi, hogy szükség van a megnyugtató jelenlétére. Van, hogy nem is a beteg gyerek, hanem a szülő az.”
A hatéves Kókusz és gazdája komoly előzetes kiképzésen vett részt, ami után első körben a temperamentumvizsgát, majd a gyakorlati vizsgát is sikeresen teljesítették. Már jó ideje dolgoznak autizmusban érintett gyermekekkel, fejlesztő foglalkozásokon, az utóbbi egy évben pedig a gyermeksürgősségin is találkozhatunk velük.
A súlyos betegség sem akadály
„Azzal, hogy a terápiás kutyák és gazdáik a mindennapjaink részévé váltak az osztályon, nekünk is vidámabb lett az életünk – meséli dr. Krivácsy Péter osztályvezető főorvos. – A kollégákkal nagyon lelkesen dolgoztuk ki ezt a programot. Mivel abban, hogy terápiás kutyák vannak a gyermeksürgősségin, a világban az elsők között vagyunk, nem volt szakirodalmunk, a kereteket nekünk kellett kialakítanunk, majd megtapasztalnunk. Így hát Kókusz a gazdájával, Lillával, valamint Barack, az elválaszthatatlan kísérőjével, Nórival már jó ideje velünk »dolgozott«, mire hírt adtunk róla. Az eddigi tapasztalataink rendkívül kedvezőek. A kutyák közelsége, az általuk történő figyelemelterelés, a pozitív élmény csökkenti a gyerekek terheltségét, akik kivétel nélkül stresszmentesen távoznak még az injekció vagy a vérvétel után is. Ami pedig túlmutat ezen, hogy a négylábú barátaink kiemelten jó hatással vannak a speciális igényű, mondjuk, autizmus spektrumzavarral élő, vagy olyan krónikus beteg gyerekekre, akik a kezeléseik miatt sokat vannak kórházban. Számukra a kutya nagyon fontos lelki támasz lehet.”
Arról, hogy ki mellé kerülhet a sürgősségin terápiás állat, az orvosok mindig egyénileg döntenek, de az sem kizáró ok, ha súlyosan beteg gyermekről van szó. „Nem húzunk ebben határt, hiszen megfigyeltük, hogy a terápiás állat jelenléte még légzési elégtelenség esetén is javíthat a helyzeten. Ha a gyerek és a szülő igényli, ott lesz a négylábú kolléga” – mosolyog.
Kókusznak is jár a kávészünet
Mindeközben Kókusz az őrzőben a néhány perce ébredt másfél éves Noellel játszik. Neki is a pocakja rendetlenkedett, ezért került kórházba.
„Otthon is van kutyánk, a kisfiam imádja – árulja el a bágyadt kicsi édesanyja, Nóra. – Kókusznak is nagyon örült. Szülőként nagyon örülök ennek a kezdeményezésnek. Itt, a szobában minden perc végtelenül hosszúnak tűnik egy ekkora gyerekkel, és egy ilyen cuki kutya sokat segít az idő eltöltésében.”
Egy-egy terápiás kutya a gazdájával együtt hetente két alkalommal teljesíthet szolgálatot a sürgősségi klinikán. Lilla Kókusz kapcsán elárulta, neki is éppen úgy szüksége van „kávészünetre”, mint az ember dolgozóknak. „Miközben vizsgálóból megfigyelőbe, megfigyelőből vizsgálóba vándorolunk, és érkeznek az újabb és újabb gyerekek, folyamatosan figyelem a kutyám állapotát. Egyik fő feladatom, hogy miközben segítünk, a kutyám is jól legyen. Ha neki nehéz egy helyzet, arra mindig reagálok, például pihenhet az ápolói szobában, vagy labdázok vele. A terápiás alkalmak után neki a mozgás jutalom, utána jókedvűen, munkára készen tér vissza a gyerekek közé. Van kedve dolgozni, megéli a sikert, hogy bármerre járunk, mindenki örül neki, és látom rajta, hogy büszke a hivatására. Csak pózolni nem szeret a kamerának. Olyankor kiül az arcára a kifejezés: ezt minek, hát ti mindannyian megbolondultatok?” – nevet Lilla, Kókusz pedig bizonyít is, amikor arra kérjük, álljon nekünk modellt a doktor úrral. Akkor kezd csak érdeklődő arcot vágni, amikor gazdája bedobja a témát cicákról és labdázásról – de észrevesszük, hogy a gyógyszer szóra is felcsillan a szeme. Hiszen a terápiás kutyus számára ez azt jelenti: jutalomfalat.
A kórház dolgozóit megvédik a kiégéstől
Kókusz extra képessége, hogy tökéletesen felismeri a körülötte lévők érzelmeit, tudja, mikor hogy kell viselkedni, amivel rengeteget segít a vizsgálatra váró, vagy éppen vizsgált, megfigyelés alatt álló gyerekeknek és családjaiknak. Sőt, nemcsak nekik, hanem az osztályon dolgozó orvosoknak és ápolóknak is. „Amikor nagy ritkán üresjárat van a sürgősségin, és itt van Kókusz vagy Barack, a kollégáim nagyon is igénylik a társaságukat. Amellett, hogy a kutyusok jelenléte elősegíti egy emberarcúbb egészségügy kialakulását, a dolgozókra is jó hatással van, például a burnout-szindróma, a kiégés elkerülésében” – vélekedik dr. Krivácsy Péter.
fotó: Ambrus Marcsi
