Kabalapasik és radírcsajok – így nevezi manapság a szleng azokat a férfiakat és nőket, akik az ex után következnek. Vonzók, izmosak, szépek, és létük garantáltan kinyitja a bicskát a volt szerelmünk zsebében. De vajon ők is tisztában vannak ezzel? Hogy ezt a funkciót töltik be a másik életében; és valójában testileg és lelkileg is kihasználják őket? „Ahogy a név is utal rá, tárgyként szerepelnek: arra hivatottak, hogy kiradírozzák, feledtessék az előző kapcsolat kudarcát, fájó emlékét, önértékelés-csökkenését, illetve kabalaként tudják magukkal cipelni, beléjük kapaszkodni, ha netán meginognának – kezdi Hevesi Kriszta szexuálpszichológus. – A baj az, hogy a radír és a kabala lehet szebb, kedvesebb, sőt, okosabb, szerethetőbb és odaadóbb is, és még sorolható – de egyvalami nem tud lenni: ugyanaz, akit visszasírnak! És innentől kezdve kudarcra van ítélve minden próbálkozás. A nehézség, hogy ezt persze nem közlik velük a megismerkedéskor, hogy: »Hé, nyugi, ne is erőlködjél! Kell valaki, hogy ne látszódjék rajtam, hogy milyen nyomorultul vagyok, de a helyébe lépni úgysem tudsz!«”
„Minek nevezzelek?”
„Az ilyen férfi vagy nő legfőbb ismérve, hogy érzelmileg nem mártózik meg a kapcsolatban, nincs jelen. Tárgyként kezel, roppant fontos a számára, hogy a közös képeken hogyan nézünk ki. Néha indulatos is, amennyiben úgy érzi, a másiknak nem kellőképpen fontos ez a kifelé mutogatás, vagy szerinte nem nézünk ki elég jól a fotón – hiszen fricskának szánja az exe felé… – magyarázza Kriszta. – Egyébként folyamatosan a Facebookját nézegeti akkor is, amikor velünk van, néha ok nélkül idegessé válik – amire viszont, ha rákérdezünk, nem ad meg valódi okot, csak mérgesen valamit odavet elterelésképpen. Amúgy is sokat emlegeti, minden apró-cseprő dologról eszébe jut az exről egy példa vagy történet – konkrétan, már mindent tudunk róla: a hajfestékétől kezdve azt, hogy milyen gyakran járt műkörmöshöz, az édesanyjához vagy az edzőterembe. Szinte még az előző kapcsolatát éli meg realitásként, mi csak a közönség vagyunk. A legfontosabb intő jel azonban, ha – dacára annak, hogy mindenhová magával cipel – amikor végre kettesbe kerülünk, nincsen meg a valódi intimitás: ekkor nem ölel át, nincsenek apró szeretetteli érintések, figyelmesség.”
„Nekünk Mohács kell!”
Ezek után jogosan merül fel a kérdés: bizakodhatunk-e abban, hogy egy ilyen kapcsolatból idővel talán igaz szerelem lesz, vagy jobb, ha nem ringatjuk hiú ábrándokba magunkat? „Lehet, de ehhez a tárgynak »életre kell kelnie«: hogy észrevegye, mi is ott vagyunk! A párkapcsolatok terén is igaz a mondás, hogy »Nekünk Mohács kell!« – tehát akkor szokott a másik felébredni és meglátni azt, hogy mit veszíthet, amikor már csurig telt a pohár, s lezártuk a kapcsolatot. Ez a hideg zuhany kell ahhoz, hogy magához térjen, s észrevegye, amit érte tettünk, az értékeinket. Eddig csupán a saját belső világába, befelé fordulva a sebeit nyalogatva létezett, és bennünket valójában nem vett észre! Ez persze egy kötéltánc, amiben nem csak a siker lehetősége van ott – de kérdés, hogy akarunk-e még egy ilyen kapcsolatban vegetálni, vagy elengedjük, ha valójában nem tudott minket megszeretni, minden próbálkozásunk dacára sem.”
Vigyázat! Sérülésveszély!
Ideig-óráig ugyanis még imponáló is lehet a kabalapasi és a radírcsaj státusz, hiszen a párunk szinte villog velünk: büszkén mutat be bennünket a családjának és a barátainak. „Bezzeg a Bencének nem volt ilyen kockás hasa, Edinának pedig ilyen igéző szemei…” „Igen, ez a szerelem jele is lehet; hogy mérhetetlenül büszke ránk – de az előző »viharjelzésekkel« egyetemben már fontos mérlegelnünk a közös és saját jövőt egyaránt – fejtegeti Kriszta. – Amennyiben kiderül az igazság, akkor ez az irigyelten szép nőknek és a nagyon izmos férfiaknak is kikezdi az önbizalmát. Ha azonban eléggé szenzitívek vagyunk a figyelmeztető jelekre, akkor érdemes minél korábban véget vetni ennek a viszonynak, mielőtt ma-radandó sebeket okozva az önértékelésünkbe gázolna ez az »eszközhasználat, tárgyként kezelés«. Amit gyakran hangsúlyozok: a világon minden a szexről szól – kivéve a szexet, mert az minden másról. Ha tehát úgy érezzük, hogy a testünket és az érzéseinket kihasználták, az nem tesz jót az új kapcsolat felé való nyitásnak, és természetesen a szexualitásban megélhető intimitásnak, önátadásnak sem. Így csak remélni lehet, hogy az illető nem úgy dolgozza fel a történteket, hogy szintén egy radír- vagy kabala-viszony után néz…” „A világon minden a szexről szól — kivéve a szexet, mert az minden másról…”
Szabad csiki-csukizni?
Ebben a helyzetben érdemes magunkban azt is tisztázni: hogyan állunk a másikhoz, ha magától bevallja, csak kihasznált bennünket, hogy bosszantsa az exét. Meg lehet egy ilyen helyzetet bocsájtani egy friss kapcsolatban? „Ha lehull a lepel, ez explicit elhangzik, ki tudja ezt mondani, akkor valószínűleg már veszítettünk. De amennyiben úgy látjuk, valódi bűnbánat társul mellé, akkor adhatunk még egy főpróbányi lehetőséget. Ekkor azonban már az első intő jelre — ha azt látjuk, hogy valójában semmi nem változott — érdemes lépni, s lezárni ezt a parazita viszonyt.”
