„A pénz mocskos. Becsületes úton aligha lehet meggazdagodni. Aki folyton csak a pénzt hajtja, feláldozza a boldogságát.” Szinte nincs is olyan ember, aki élete során ne hallotta volna legalább egyszer ezeket a mondatokat. Sokszor már gyerekkorban bevésődnek ezek az állítások, ahogy az is, hogy a népmesékben a szegénylegény a pozitív hős, miközben a gazdag ember a negatív, aki a mese végére természetesen el is bukik. Generációk óta hordozzuk ezeket a beidegződéseket. A baj csak az, hogy tudat alatt képesek meggátolni, hogy okosan bánjunk a pénzzel, vagy éppen megkérjük a munkánk árát. Hiszen, ha elítéljük azt, aki gazdag, akkor hogyan tudnánk úgy törekedni a bőségre, hogy ne éreznénk magunkat mindjárt rossz embernek a szándékaink miatt?
Igazoljuk a meggyőződésünket
„A pénz valójában csak egy eszköz, és mint ilyen, semleges dolog. Ám rengeteg körülötte az érzelem, a tabu. Olyannyira, hogy sokan nem is igazán tudnak beszélgetni róla, vagy már attól is kissé elszégyellik magukat, ha a valós teljesítményüket pénzzel ellentételezik. Nagyon sokan panaszkodnak arról is, hogy nem képesek fizetésemelést kérni, tartva attól, hogy mások pénzéhesnek gondolják őket, ami a mi kultúrkörünkben komoly sértésnek számít – mondja szakértőnk, dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. – Ugyanakkor a legtöbben nem titkolják, hogy szeretnének jól élni, olyan javakat birtokolni, amelyek pénzbe kerülnek. Mert bár a bankszámla önmagában valóban nem boldogít, a szép ház, az utazás, vagy más, pénzért megvehető élmények nagyon is képesek javítani a hangulatunkat.”
Sokan generációs örökségként hozzák magukkal ezeket a mélyen rögzült állításokat. „Mások viszont akkor hivatkoznak rájuk, amikor kicsit megbicsaklik az önbizalmuk, és nem érzik képesnek magukat arra, hogy sok pénzt keressenek. Ők úgy vélik, hogy a kontroll nem az ő kezükben van a teljesítményükön keresztül, hanem a körülmények áldozatai” – teszi hozzá a szakértő. Aki pedig mélyen elhisz, és belsővé tesz egy-egy ilyen hiedelmet, az szinte minden élethelyzetben azt veszi majd észre, ami a meggyőződését igazolja, ezáltal pedig még jobban megerősödik benne. Már csak azért is, mert azt, amit a társadalom nagy része hangoztat, előszeretettel hisszük el. Ez is egy vetülete annak, hogy szeretünk beállni a sorba, és osztozni azokon a hitrendszereken, amelyek a bennünket körülvevő kisebb-nagyobb csoportokra jellemzőek.
Gyakorlással megváltoztathatjuk
De mi történik, ha felismerjük, hogy ezek a mélyen gyökerező kijelentések gátolnak bennünket abban, hogy anyagi értelemben is kiteljesedjünk? Dr. Makai Gábor szerint minden ilyen automatizmus és beidegződés felülírható, ám ehhez időre, tapasztalatra van szükség. És mindenekelőtt arra, hogy pontosan megfogalmazzuk, mi az a gondolat, mi az a helyzet, ami bosszant, bánt, vagy amit gátlónak érzünk.
„Ezután azt kell végiggondolni, hogyan tudnánk megtörni az automatizmust. Megkérdőjelezhetjük, próbára tehetjük a hiedelmünket. Például átgondolhatjuk, hogy valóban minden gazdag ember, akit ismerünk, vagy akiről olvasunk a médiában, gonosz és kapzsi? Vagy lehetnek közöttük kimondottan jóindulatú emberek is, akik akár jótékony célokra is bőségesen adakoznak? – mondja szakértőnk. – Azt is szemügyre vehetjük, hogy milyen a viszonyunk a pénzhez, hogyan állunk hozzá, hogyan bánunk vele. Ezután pedig tudatosan belekóstolhatunk egy másik fajta stratégiába, például egyszer-egyszer megengedhetünk magunknak olyasmit, amire korábban gondolkodás nélkül nemet mondtunk volna.”
Azt azonban nem szabad várni, hogy azok a nagyon mély beidegződések, amelyeket sok generáció óta adunk tovább egymásnak, egyik pillanatról a másikra érvényüket vesztik majd. Az átkeretezésükhöz a tudatosság mellett rengeteg gyakorláson és persze számos visszacsúszáson át vezet az út. Ha azonban sikerül megváltoztatni a pénzzel való kapcsolatunkat, hamarosan akár anyagi értelemben is érezhetjük ennek hatását.
Mit adunk tovább?
Azért is sokat tehetünk, hogy szülőként, nagyszülőként már ne adjuk át automatikusan azokat a generációs tapasztalatokat, amelyeket mi még gondolkodás nélkül követtünk. Ha hajlandóak vagyunk a gyereknevelés során megtörni a tabut, és őszintén beszélgetni a gyerekekkel, unokákkal a pénzről, az máris sokat segíthet. Érdemes elmesélni, milyen volt a gyerekkorunk egy olyan korszakban, amikor még másként nézett ki a hétköznapi élet, mint most: mire vágytunk, minek örültünk, mire költöttünk és mire nem. Azt is megfogalmazhatjuk, hogy a pénz valójában egy eszköz, amelynek segítségével sok vágyukat valóra válthatják, de meg kell tanulni észszerűen, okosan bánni vele. Sőt, azt is megvitathatjuk, hogy befolyásolja-e az anyagi helyzet az emberi tulajdonságokat. Boldogabb-e, aki szerény körülmények között él, vagy inkább annak jobb, aki sokat keres? Vagy mindez nem pusztán a bankszámlán múlik, hanem sok tényező egyensúlyán?
Fotó: Adobestock
