Lélek Sztár

Nem adja fel a harcot súlyos betegségével Balázs Péter: „Lám, még élek, talán csak az erőm, az fogyott el”

Hiába rohannak az évek, még mindig elegáns és stílusos, mint egy őrgróf. Persze, az immár 81 esztendős Balázs Péternek volt kitől örökölnie a finom megjelenést.

Tudniillik nemesi származású családba született, ráadásul művészfamíliába. A nagynénje, az édesanyja és az édesapja is elismert, közkedvelt volt a művészvilágban. Csoda-e, ha az ifjú Balázs Péter is a világot jelentő deszkákra vágyott, jóllehet az édesapja építészmérnöknek szánta. A Kossuth-díjas színész visszavonultan él, túl egy súlyos betegségen, s megígérte a feleségének, hogy a 60. házassági évfordulójukat három esztendő múlva meghitt bulival ünneplik meg.

Ha Louis de Funès, a zseniális francia komikus élne, alighanem meghívná egy finom, zamatos bordeaux-ira Balázs Pétert. Ők ketten nekünk, magyaroknak, szinte összenőttek: látjuk az egyik utánozhatatlan mimikáját, s közben halljuk a tökéletes szinkront, Balázs Péter hangját. De ha valahol egy férfi képtelen megjavítani az elromlott csapot, megállítani a beázást, beverni egy szöget a panelház falába, már jön is a mondat: olyan vagy, mint Mekk Elek, az ezermester – Balázs Péter „gyermeke”. Megszámlálhatatlan vidám percet szerzett nekünk hosszú pályafutása során. De a vidámság aggódásba, féltésbe csapott át, amikor néhány hónapja a súlyos betegséggel való harcáról beszélt.

„Ha azt kérdezik tőlem, hogy vagyok, azt felelem, köszönöm, jól – mondta a Blikknek Balázs Péter. – Ez az egyszerű és rövid válasz, mert valójában magam sem tudom, hogyan is állok a betegséggel folytatott küzdelemben. Amikor megkaptam a súlyos, rémisztő diagnózist, megijedtem, aztán jöttek a kezelések, hallgattam, figyeltem az orvosokra, és lám, még élek. Talán csak az erőm, az fogyott el. Sokkal többet kellene mozognom. Gyönyörű kertes házban élek, és egyelőre beérem azzal, hogy a telkünk egyik végéből a másikba megyek, miközben hallgatom a madárfüttyöt, s szívom magamba a jó levegőt. Az élet megtanított küzdeni. S ahogy Philip Roth mondta: az öregkor egy csata. A következő ütközetemre néhány nap múlva kerül sor, amikor a szememet műtik majd szürke hályoggal.”

Bulit szervez a házassági évfordulójára

Amikor az ember már csak ritkán mozdul ki otthonról. Ezt hozza a kor, és erre kényszeríti megannyi betegség. Balázs Péter is otthon tölti az ideje nagy részét, ám igyekszik mindazt tartalommal, érdekesen megélni. Ebben tökéletes társa Csilla, akivel szinte kamaszkorukban szerettek egymásba, majd 1967-ben összeházasodtak, s azóta is együtt vannak jóban, rosszban.

„Csillának megígértem, hogy a 60. házassági évfordulónkat valami különleges, meghitt bulival ünnepeljük – folytatta a népszerű színész. – Csodálatos nő, aki nélkül aligha lenne mögöttem ilyen emlékezetes pályafutás. Sok mindent elértem. 25 évig játszottam a Vígszínházban, a legnagyobbak mellett és között. Megszámlálhatatlan tévé- és mozifilmben szerepelhettem. Olyan népszerű sorozatokban, mint a Bors, a Fekete város vagy a Linda. Játszhattam, rendezhettem, s még azt is megkaptam a teremtőtől, hogy Szolnokon színházigazgatóként dolgozhattam. A közelmúltban a város díszpolgárának választottak. S a helyi Szigligeti Színház lépcsőjénél ott van az örök időkre szóló lenyomatom, a cipőm mása. Mindenem a színház és a színjátszás, de már nem vágyom rájuk. Egyetlen teátrumba sem járok. Inkább itthon tévét nézek, amíg el nem alszom mellette. De ha Fradi- vagy Liverpool-meccset adnak, azt ki nem hagynám!”

Családi körben ünnepelt

A március 4-én 81 esztendős művész családi körben ünnepelt. A gyermekei, a fia és a lánya, a felesége, no meg a négy unokája közreműködésével.

„Vasárnap együtt ebédeltünk valamennyien, de ez nem a születésnapnak szólt, mert szerencsére közel élünk egymáshoz. Rendszeresek a családi összejövetelek. Rengeteg szeretetet kapok tőlük, s a betegséggel folytatott harcban is belőlük merítettem erőt. A legfontosabb a család, különösen most, ebben a zavaros világban, amely körülvesz bennünket. Szomorú vagyok az ország megosztottsága miatt. Mi, magyarok képtelenek vagyunk békében élni. Riaszt a közelünkben dúló háború, amely egyértelműen a pénz hatalmáról, a fegyverkereskedelemről is szól. Aki szembenézett súlyos betegséggel, az százszorosan tudja értékelni, milyen jó is lenne békében élni. Sőt, élni…” – zárta gondolatait Balázs Péter.

Fotó: Olajos Piroska