A munkavállalók kiégésének, felmondásának egyik leggyakoribb oka a dicséret hiánya – derült ki egy német kutatásból. Hasonló eredményt hozott több éve az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérése: a dolgozók számára a leginkább motiváló, ha a főnökük elismeri a képességüket. Szakértők szerint ezek az eredmények nagyon is észszerűek: azok az emberek ugyanis, akiknek a teljesítményét elismerik, motiváltabbak, szorgalmasabbak lesznek és nagyobb kedvvel mennek dolgozni. Képesek többet tenni azért, hogy a célokat – beleértve a cég céljait – elérjék, és a testi lelki egészségükre is pozitívan hat a dicséret. Persze mindez nemcsak a munkahelyre, hanem a hétköznapi életre, a családi, párkapcsolati viszonyokra is vonatkozik.
Összetartozás és tömegből kitűnés is egyben
Harsányi Kata pszichológus szerint a visszajelzés adása sok szempontból fontos lehet. „Alapvető emberi igényünk, hogy másokhoz hasonlóak legyünk, mindemellett kitűnjünk a tömegből. A dicséret mindkettőre választ adhat: például, ha megdicsérik a zenei ízlésünket, máris egy csoporthoz tartozónak érezhetjük magunkat (ők is azt a zenét szeretik, értékelik az ízlésemet). Ha pedig arra kapunk visszajelzést, hogy milyen sok zeneszerzőt ismerünk, hány koncerten jártunk, mennyi információt tudunk egy együttesről, stb., azzal »kimagasló« érdemeinkre kapunk megerősítést” – magyarázza Kata.
Nem mindenkinél bír egyforma jelentőséggel
A családi, baráti kapcsolatainkban a dicséret a kötődést erősíti. Ezáltal (is) érezhetjük mások szeretetét. Fontos megjegyezni, hogy nem mindenki számára bír ugyanolyan jelentőséggel a dicséret, mások más „nyelven” kommunikálják a szeretetüket. Gary Chapman Az 5 szeretetnyelv című könyve szerint ezek a következők: minőségi idő, szívességek, szóbeli dicséret, testi érintés, ajándékok.
Életünk másik nagy területén, a karrierben – kezdve az oktatástól egészen a munkahelyig – a dicséret célja a képességeink és a teljesítményünk elismerése, a motiváció fenntartása. „Ez a forma sem jelent mindenki számára ugyanakkora értéket, de ha egyáltalán nem kapunk dicséretet vagy bármilyen visszajelzést, annak bizony mindenki megérzi a hatását. Ha valakinek ez a szeretetnyelve, valószínűleg sokkal hamarabb észre fogja venni a dicséret hiányát. Nekik azt tanácsolom, hogy merjék kérni a visszajelzéseket, kommunikálják, hogyan működnek, miből érzik a másik szeretetét” – magyarázza a pszichológus.
Amikor visszaüt és amikor felesleges
Az elismerés hiányára a leggyakoribb indok: ha állandóan ezt halljuk, nem lesz értéke a szavaknak. A másik kifogás, hogy könnyen elbízhatja magát, akit mindig pozitívan értékelnek. „Tény, hogy ha valakit olyankor is megdicsérünk, amikor nem tett különösebb erőfeszítést, nem fogjuk elérni a kívánt hatást, sőt előfordulhat, hogy visszaüt, és rossz érzések ébrednek benne. Hasonlóan rossz egy hetekkel korábbi eseményt megemlíteni, ez ugyanis az illető számára már nem bír olyan jelentőséggel. Egy gyerek esetében pedig nagyon valószínű, hogy nem is fog konkrétan emlékezni arra a helyzetre” – mondja szakértőnk.
Jó vagyok, elfogadnak, értékelnek
Mindenkinek szüksége van visszajelzésre, egész egyszerűen ez alakítja ki az önmagunkról alkotott képet, és mivel igényünk van a közösségre, fontos számunkra az is, hogy mások milyennek látnak. A dicséret egyfajta biztonságérzetet is jelent: tudom, hogy szerinte/szerintük jó vagyok, elfogadnak, értékelnek, ezért valóban komoly lelki terhet okozhat, ha ez minduntalan elmarad.
„Nem árt tudni, hogy mindenki alkalmas a dicsérésre, de nem mindenkinek megy zsigerből – figyelmeztet Harsányi Kata. – Azok, akik az érzelmeiket nehezebbek fejezik ki, a dicséretadással is gondban lesznek. Akiknek az önbizalma nem elég stabil, ők a dicséretek fogadását fogják kellemetlennek érezni. Érdemes azonban ezen dolgozni, akár szakember segítségét is igénybe venni, mert a dicséret jobbá teheti a munkahelyi légkört, a teljesítményt és a családi kapcsolatokat is.”
Nem mindegy, hogyan
A „jó” dicséret mindig testreszabott. Egy szégyenlős tanulót vagy introvertált munkatársat ne mások előtt dicsérjünk, mert az nem lesz komfortos neki. A dicséret vonatkozzon a személy befektetett energiájára, ne pedig az alapadottságaira. Például az év végi bizonyítványnál, projektzárásnál megdicsérhetjük a kitartó, szorgalmas munkát, ahelyett, hogy azt mondanánk, „te olyan okos vagy”. Soha ne hasonlítsuk másokhoz a teljesítményt, mondjuk, hogy „olyan finomat főztél, mint anyukám”. Mert akkor azt éreztethetjük vele, hogy meg kell felelnie az elvárásoknak. Ne csak szavakkal dicsérjünk: a felemelt hüvelykujj vagy egy ölelés is kellemes érzéseket válthat ki szeretteinkből.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Gettyimages
