Lépjünk ki a régi cipőből!
Robert Betz pszichológus megfigyelése szerint a küzdelmek sok ember életében mindennaposak, ugyanakkor nehezen végzünk bármit is könnyedséggel. Elménkben az a kép él, hogy céljainkat csak nagy erőfeszítések árán érhetjük el. De ki mondta, hogy verejtékes küzdelem nélkül nem szakíthatjuk át a célszalagot? Lépjünk ki ólomnehéz cipőnkből, és cseréljük egy új, könnyed topánkára! Ha például szeretnénk előrelépni a munkahelyen, ne emlékeztessük magunkat nap mint nap arra, hogy úgysem vagyunk elég ügyesek ehhez. Csak tegyünk mindent legjobb tudásunk szerint, és fűzzük ki a félelmeink által szorosra kötött cipőfűzőt!
Segítsünk!
A dalai láma szerint, ha másokat segítve használjuk ki kedvező körülményeinket, annak meghatározó szerepe lehet a boldogabb élet megvalósításában. Élvezzük nyugodtan sikereinket, és azt is, ha pénz áll a házhoz. A birtoklás ténye azonban semmit sem jelent, ha közben tele vagyunk dühvel, mérgező gondolatokkal, amik ráadásul egészségünket is aláássák. Osszuk meg másokkal, amink van, akár pénzt, akár örömöt, akár csak a jókedvet, és duplájára nő értéke! Lepjük meg barátainkat egy illatos süteménnyel, vegyünk nekik kedvenc teánkból, mutassuk meg kedvenc filmünket, ehhez még sok pénz sem kell.
Ne törődjünk az elvárásokkal!
Bizonyára sok apró-cseprő dolgot megteszünk azért, hogy másoknak kedvezzünk, és ez nagyon nemes dolog. De ha életünket is környezetünk elvárásai szerint irányítjuk, elsiklik mellettünk az élet.
Egy nap arra ébredünk, hogy bár sokaknak megfelelünk, mégsem vagyunk elégedettek. A legfontosabbról lemaradunk: arról, hogy azután menjünk, ami igazán számít! Ki állíthatja fel azt a mércét, ami szerint élnünk kell? És ki mondja meg, mi a helyes út? Gyakran segít, ha meghallgatjuk mások véleményét, mert tükröt tartanak elénk, de eközben nem maradhatunk le arról, ami igazán elégedetté tesz.
Engedjük el…
Miért van az, hogy minél görcsösebben ragaszkodunk valamihez, annál nehezebben szerezzük meg? Ilyenkor nem teszünk mást, mint feltételekhez kötjük az elégedettséget. „Akkor leszek igazán boldog, ha majd ez megtörténik, ha ezt megkapom, ha ezt letudom.” Az efféle feltételek eleve megfelezik a boldogság esélyét, hiszen lehetséges, hogy nem érjük el a kívánt tárgyat, célt, lemaradunk valamiről. És akkor mi történik? Attól még lehetünk nagyon boldogok! Tisztázzuk, mit szeretnénk, de a görcsöt cseréljük őszinte vágyakozásra. A mérgező gondolatokat pedig egyszerűen fújjuk bele egy képzeletbeli léggömbbe, és engedjük útjukra, úgysincs szükségünk rájuk.
Fogadjuk el, amink van!
A Dániában élő Barbara Berger számos könyvet írt, többek között a boldogság megtalálásáról. Azt vallja, a boldogsághoz vezető első lépcsőfok, hogy békéljünk meg életünkkel. Szó sincs róla, hogy bele kellene nyugodnunk abba, ami nem tetszik, de ahhoz, hogy változtathassunk, fel kell mérnünk a körülményeket. Ne akarjuk túldramatizálni a problémákat, mert azzal csak egy negatív hullámot indítunk el, gondolataink pedig önbeteljesítő jóslatokká válhatnak. Nyugodtan álmodozzunk, de próbáljunk a realitás talaján maradni. Például fogadjuk el, hogy egy ideig nem tudunk új házba költözni, inkább csinosítsuk ki otthonunkat. Apró részlépéseket állítsunk fel arra, hogyan tudnánk továbblépni (pl. mit kell tennünk, hogy több pénzt keressünk, milyen kiadásokat tudnánk csökkenteni).
Csináljunk valamit, amit szeretünk!
Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy az legyen a hivatása, amit a világon a legjobban szeret – anyagi okokból, képzettség vagy elhelyezkedési lehetőség híján. De ez nem tántoríthat el minket attól, hogy egyébként olyan tevékenységekkel foglaljuk el magunkat, ami örömet okoz! Talán azt gondoljuk, a feszített munkatempó mellett úgysincs idő ilyesmire, pedig ha akár naponta csak egy fél óráig azt tesszük, amit szívünk diktál, az óriási energiákat mozgat meg bennünk! Lelkünknek szüksége van az efféle feltöltődésre, így ne azon töprengjünk, mire nincs idő, ne sajnáljuk magunktól a lehetőséget, hogy kibontakozzunk. Rajzoljunk, hímezzünk, szervezzünk klubot, énekeljünk, menjünk el egy állatmenhelyre segíteni, mindegy, csak szívből tegyük! Ilyenkor a felszabaduló boldogsághormonok hatására megduplázódik az erőnk.
Fordítsuk vissza a rossz energiát!
Bob Proctor életvezetési tanácsadó szerint, a rossz energia egy pillanat alatt elűzhető! Ha valaki agresszívan nyomja mögöttünk a dudát a dugóban, vagy az ablakot letekerve pocskondiázik, és visszaszólunk, végeláthatatlan negatív energiagyűrűt építünk, mely tovább örvénylik bennünk. Próbáljuk ki, mi történik, ha nem vágunk vissza, nem állunk le vitatkozni, nem engedjük, hogy a másik rossz energiája belénk fészkelje magát. Tegyük fel kedvenc zenénket, vagy csak gondoljunk egy szép emlékre, egy szeretett személyre. Azonnal megállítjuk a rossz energiaörvényt, és azt pozitív, simogató erőre cseréljük.
Legyünk magunkhoz nagyon őszinték, csak így tudunk változtatni
Gyakran ringatjuk magunkat olyan álmokba, amikről a lelkünk mélyén sejtjük, hogy nem igazak. Talán önmagunknak sem szeretnénk bevallani, hogy amit barátainknak mondunk vagy ahogyan cselekszünk, nem valós énünket tükrözi. Persze nem hazudunk ezzel, hiszen mi is elhisszük ezeket az idilli gondolatokat! De magunkkal kell számot vetnünk először, hogy előrelépjünk! Határozzuk el, hogy „megbeszéljük” magunkkal, mi az, amivel nem vagyunk elégedettek, bármilyen rosszul is hangzik, mert ezután már kitűzhetjük a megoldás felé vezető részcélokat.
Fotó: Shutterstock
