Van, aki azért ünnepli meg a születését, mert idősebb lett egy évvel, és ez jóleső érzéssel tölti el. Más versenyt fut az idővel, hogy még-még, mert ki tudja, mennyi adatik. Olyan is akad, aki nem ünnepel, sőt inkább titkolja, mennyi az annyi. Talán azt gondolja, így megállíthatja az idő múlását. Ezen én mindig jót mosolygok, hiszen tudjuk, ez teljességgel lehetetlen.
Gyerekként élvezzük a felhajtást, a játékot, a tortát a tűzijátékkal, az ajándékokat. Később már nem ez lesz a fontos. Annak örülünk, hogy együtt lehetünk a családdal, barátokkal, mert a születésnap arra is kitűnő alkalom, hogy egy jót beszélgessünk, hogy finomakat együnk-igyunk. Ilyenkor sikerül felülemelkedni a hétköznapin, megszokotton. A születésnap annak megünneplése, hogy valaki megszületett, és nem azon van a hangsúly, hogy ki milyen ügyes, okos, milyen csodás tettet hajtott végre, vagy hogy rendkívüli sikereket ért el. A lényeg csak az, hogy megszületett – és erre a pillanatra csodálattal tekintünk. Hiszen az élet maga a csoda! Ilyenkor őszintén fejezhetjük ki mások iránt a megbecsülésünket, hogy milyen emberi értékek birtokosa. Miért is fontos ez? Carl Rogers pszichológus szerint nagyon ritkán kapunk másoktól feltétel nélküli szeretetet. A szüleink, a tanáraink és a főnökeink, de még a barátaink, a kollégáink és a partnereink is gyakran elvárásokhoz kötik a megbecsülésünket, és ez azt jelenti, hogy ténylegesen akkor tüntetnek csak ki minket a figyelmükkel és a pozitív érzelmeikkel, ha „rendesen” viselkedtünk. Ugyanakkor könnyedén megvonják tőlünk a szeretetüket, ha alulmúljuk az elképzeléseiket.
Tetszik nekem Margaret Minnicks írónő gondolata. „A születésnapod egy átmenetet jelent abból, ami volt, arra, ami most lesz.” Mert ha nem is minden évben, de időnként érdemes az ünnepi hangulatból kicsit elvonulni, és elgondolkozni azon, ami volt. Nem szabad rágódni, gyötrődni a múltunkban elkövetett hibákon, hiszen a múlt megváltoztathatatlan. De amiből van értelme tanulni, tegyük meg. Talán még ennél is fontosabb, hogy forduljunk az elkövetkező évek felé derűvel, várakozással – bármennyire is közhelyként hangzik. És ne aggódjunk, hogy öregszünk! Hiszen ez azt is jelenti, hogy élünk. És ha élünk, akkor még bármire van esélyünk!
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
