Amióta a Meglepetés hasábjain lehet kérni vereset egy automatától, azóta találgatják olvasóink, ki lehet valójában, aki a verseket írja. Ő – bár nem tervezte – most megmutatja magát a nyilvánosság előtt. Hogy miért, egyelőre maradjon titok. Rutai Gábor tavaly áprilisban indította a Tumblr-oldalán a költőMATÁT, azóta ötezer követővel büszkélkedhet. „A feliratkozott olvasóim háromnegyede tinilány, tehát ott az őket foglalkoztató kérések vannak hangsúlyban: reménytelen szerelem, szerelem-barátság vékony határa, szülők, suli stb. Ezekből már keveset írok, nem akarom ismételni magam. A maradékból szeretek válogatni, ott kincseket találni – mondja Gábor, aki már apró gyerekként is kilógott a sorból. „4 éves lehettem, amikor egy kelenföldi panellakás kilencedik emeletén, ebéd közben megszületett életem első költeménye. Elmerengve bámultam kifelé az ablakon, majd megszólaltam: »Ó, mily szép! A táj gyönyörű, a tó csillogó«. Persze a táj közel sem volt meseszép, és tó sem volt a közelben – valami belső in-díttatásból mégis kitörtek belőlem ezek a gondolatok, amik az anyámnak és a testvéremnek is könnyeket csaltak a szemébe a röhögéstől” – idézi fel nevetve Gábor, aki ezt követően hosszú ideig nem foglalkozott a költészettel.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
