Az igazi férfiak tudják, milyen érzés egy gépállatnak parancsolni, aminek négy kereke van, de azt kevesen, aminek szárnya is. Czigány Ildikó már akkor híres lett, amikor rábíztak egy Boeing 767-est, ezután bejárta első magyar női pilótaként Európát. De Magyarországon minden sors kacifántosabb, amikor abbahagyta a repülést, nem az alkoholizmust választotta, hanem az élet gazdagságát, kis állatokat gyógyított, amit jóga és karateedzésekkel pihent ki. Persze, könnyű volt neki, szellemileg gazdag családból érkezett. Vajon mi motiválta őt? Édesapja Czigány György, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió legendás zenei szerkesztője volt, egyben műsorvezetője, író és költő. A rádiózás történetében hosszú időn át érvényesült zenei ízlése, kultúrateremtő képességekkel bírt. Azt hittem, neki akart bizonyítani, Ildikó azonban rázza fejét, mosolyogva tagadja, hogy bármilyen harc lett volna, sőt. Boldogan emlékszik vissza azokra az időkre, amikor apukája barátai kávéztak a konyhában, „…egy Mándy Iván, egy Hofi Géza”, vagy Borsos József szobrászművész tihanyi kertjében ücsöröghetett két testvérével. Minden természetes és szép volt. „Nálunk az is megszokott volt, hogy a vasárnapi ebédnél filozofálgattunk, és a halálról beszélgettünk viccesen.” Az apukája mindig pozitívan hatott rá, akkor is, most is. Abban biztos vagyok, hogy szereti, mert szerintem a Zeneakadémiát mégis miatta végezte el. Amikor már a felhők fölött repült, biztos élvezte a szférák zenéjét. A zene és a repülés a szabad léleknek formái. Megpróbálom kizökkenteni, s rákérdezek, nem hátrány e ma reneszánsz szellemiséggel élni, amikor kulturálisan éppen sötétedik?
Folytatás a Meglepetés magazinban!
