Aranyszabály: fittyet hányhatunk a génekre!
Talán nem is gondoltuk, de az öregedés folyamatának irányítása majdnem teljes mértékben saját kezünkben van! Kutatók bebizonyították, hogy mindez mindössze egyharmad részben a gének függvénye. Tehát a fennmaradó kétharmad pusztán döntéseinken múlik. Abba bizony nincs beleszólásunk, hogy mikor jelennek meg első ősz hajszálaink, vagy milyen betegség kockázati tényezői magasabbak örökletes hajlamainknak köszönhetően, de még ezek ellen is tehetünk.
De az, hogy mit gondolunk a szarkalábakról és életünk átalakulásáról, mindent eldönt! A tanulmányok szerint azok sugároznak a derűtől és maradnak mindörökké vonzóak, akik méltósággal tekintenek az idő múlására. De hogyan is kell ezt csinálni?
Figyeljünk a részletekre!
Egy olyan kultúrában, amely erőteljes hangsúlyt fektet a fiatalság dicsőítésére, ahol naponta több tucat ránctalanítókrémhirdetéssel találkozunk, olykor talán elfelejtjük, hogy akárhány évesen is maradhatunk ízig-vérig nők. Egy ma is ragyogóan vonzó, hatvanas francia színésznő elárulta, nagymamája megtanította neki az örökké tartó szépség titkát. Noha bőrünk veszíthet rugalmasságából, hajunk pedig fényéből, a stílusunk sohasem kopik meg. A sztár nagymamája mindig erre emlékeztette a színésznőt.
Azt mondta, bárhová is megy, mindig figyeljen oda a részletekre. Tegyen fel egy leheletnyi parfümöt, egy stílusos kalapot vagy sálat, és legyen egy elegáns, de kényelmes cipője. Az ápolt külső lendületet ad, és arra emlékeztet, mindig lehetünk nőiesek!
Szervezzük újjá baráti körünket!
Ne mondjunk le a kiadós trécselésekről, közös főzőcskéről, kirándulásokról vagy éppen a közös sportról. Keressük meg régi barátnőinket, már őket sem köti annyira a család, mint aktív éveikben, és fedezzük fel újra a barátságot!
Ideje lazítani!
Sokakban az a téveszme él, hogy a nyugdíjba vonulás egyet jelent a társadalmi szerepünkről való lemondással. Pedig nem így van! Esetleg nem a munkahelyen érezhetjük magunkat nélkülözhetetlennek, hanem egy másik fronton: a családban.
A nagymamai szerepkör legalább annyira fontos, mint egy jó pozíció, hiszen a család tyúkanyójaként felejthetetlen élményeket szerezhetünk szeretteinknek! Ha azonban mindez nem elégíti ki a vágyainkat és igényeinket, a szabadidőnkben nyugodtan keressünk kedvünkre való elfoglaltságokat!
Járjunk színjátszó körbe, énekelni, tanuljunk nyelvet, vagy tartsuk karban memóriánkat csoportos vetélkedőkkel! Semmihez sincs késő, ráadásul teljesítményünknek nincs tétje, kizárólag az számít, a tevékenység jó hatással van-e a kedvünkre. Ha tehetjük, utazzunk! Ma már olyan csoportos túrákat is szerveznek külföldre, ahol végig velünk van egy idegenvezető, így még nyelvet sem kell beszélnünk hozzá. Otthon pedig új programokkal, receptekkel dobhatjuk fel a családi összejöveteleket.
Fogadjuk el a változásokat!
Az idő múlásával természetes, hogy minden változik bennünk és körülöttünk is. Kevesebb dologra tudunk egyszerre odafigyelni, esetleg több időbe telik, mire megszervezünk valamit, vagy amíg eljutunk a boltba. Nem emlékszünk olyan jól, hogy hová tettük a kulcsot, vagy nehezebben tartjuk észben a jövőbeli eseményeket.
A legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk ezeket a változásokat. Adjunk magunknak több időt, írjunk apró emlékeztetőket, és ne bosszankodjunk névmemóriánk hanyatlásán. Inkább tréningezzük magunkat keresztrejtvénnyel, szórakoztassuk a barátokat egyszerű logikai játékokkal.
Felejtsük el a sablonokat!
Pszichológusok azt kutatták, mi rontja el a kedvünket gyakran időskorban. Rájöttek, hogy a megszokások a leglehangolóbbak, melyeknek ráadásul általában semmi értelmük. Pusztán azért követjük azokat, mert mások is így tesznek, tehát a kimondatlan társadalmi szabályok feszítése okozza a frusztrációt. Sokan például elképzelhetetlennek tartják, hogy a fiatalabb korosztállyal is barátkozzanak, így társaságuk főként a hasonló cipőben járókból áll. De ki mondta, hogy ennek így kell lennie? Üdítően hat, ha kutyasétáltatás közben vagy egy ismerősünkön keresztül megkedvelünk, és elbeszélgetünk egy, akár évtizedekkel fiatalabb emberrel. Talán olyan megközelítésből látja az élet dolgait, ami tőlünk távol áll, mégis színt visz a mindennapokba.
Hasonló megszokás, hogy egy bizonyos kor felett nem hordhatunk akármilyen ruhadarabot, például a vállakat fedetlenül hagyó felsőrészt. Ha ahhoz van kedvünk, vegyünk fel egy csinos, apró virágmintás blúzt, de a rekkenő hőségben engedjük meg magunknak, hogy lazábban öltözzünk!
Ugyanígy, csak azért, mert minden velünk egykorú nő festeti a haját, nekünk nem fontos elkendőzni az ősz tincseket! Az egységesen őszülő, hamvas hajkorona legalább olyan ragyogóan csillan meg a napfényben, mint a festett szálak.
Érdekesség
Egy amerikai pszichológus azt tanácsolja, az öregedésre tekintsünk méltóságteljes lelki érésként. Minden ráncukat lássunk úgy, mint egy érzelem mély megtapasztalásának jelét. Szerinte igazi túlélők lehetünk, akik már tudják, milyen elveszíteni egy munkahelyet, egy barátot, milyen látni az ifjabb generációt felnőni. Ezek által minden bölcsességet begyűjtünk ahhoz, hogy azt átadjuk a fiatalabbaknak.
fotó: shutterstock
