A korombeli olvasók egészen biztosan emlékeznek még erre a kedves kis slágerre. Ma különösen meleg van, szívesen elnyalnék egy gombócot a kedvenc fagyizómban. Képzeljék, ott lehet csak egy gombócot kérni, kétféléből! Olykor megkomponálom, alulra kérek egy könnyű gyümölcsöset, föléje pedig keserű csokit. Miközben fantáziálok erről az üdítő édességről, elmosolyodom, mert eszembe jut a gyerekkori fagylaltozás. Nem volt a falunkban cukrászda, ezért mindig óriási öröm volt, amikor meghallottuk a közeli városból triciklin érkező fagyis jellegzetes csengőjét. A választék igen szerény volt, talán két-háromféle. De ki hitte akkor, hogy eljön az idő, és ma már olyan ízek közül választhatunk, amikhez bizony nagy fantázia kell, ilyen pl. az ibolya, a cékla, a tökmag, a levendula, az olívaolaj meg az ezekhez hasonlók.
Drága a cukrászda? Készítsünk mennyeien krémes házi fagyit fillérekből!
De mióta is fagyizunk? A fagylalt története a régmúltba nyúlik vissza, hiszen már a kínaiak, mezopotámiaiak és egyiptomiak is összeállítottak hóból vagy jégből és ízesítőkből egyfajta desszertet. Szerencsére a „jeges csoda” eljutott a Római Birodalomig, Néró római császár is a rabjává vált. Felküldte az embereit a hegyekbe, onnan hozatott velük havat, és azt keverték össze gyümölcsökkel és levekkel. Akkoriban igazi luxuscikknek számított. Aztán több évszázaddal később Marco Polo több fagylaltreceptet hozott magával a Távol-Keletről, ezek nyomán alakult ki a fagylaltkészítés Itáliában. Az első tejkrémes fagylaltot valószínűleg a Mediciek korában készítette egy cukrászmester, innen eredeztethető az olasz fagylalt legendás hírneve is. A legelső fagylaltszalont XIV. Lajos, a Napkirály (17. sz.) uralkodása idején, Párizsban nyitotta meg egy olasz mester, és aztán e finomság készítésének titka gyorsan elterjedt szerte Európában. Hozzánk először a 15. században, Mátyás király felesége, Beatrix által jutott el, aki népes udvartartással érkezett hazánkba. Az első hely, ahol fagylaltot kezdtek árusítani, a francia Café Procope volt. Itt a 17. század óta kínálják a jeges csemegét, és ez a kávéház még ma is működik – utánanéztem az interneten. Napóleon is előszeretettel járt ide fagyizni, nagy hódolója volt az édességnek. Készen vagyok az írással, most már megérdemlek egy gombóc fagyit!
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
