A cikk eredetileg 2012-ben jelent meg a Meglepetés magazinban. A zenészt akkor arról kérdeztük, mit tett másként, vagy éppen ugyanúgy az életében, mint az édesapja. Így került szóba az anyukája is, aki egészen kiskorában hagyta el Somlót és testvérét.
„Nagyon emberséges volt”
„Igazán szellemes látásmódja volt, és még a legnagyobb tragédiák, vagy reménytelen helyzetek sem szegték kedvét. Nagyon emberségesen bánt mindenkivel, és hozzám hasonlóan, aki csak tudta, elleste tőle ezt a hozzáállást.”
„Jogásznak készült”
„Apámnak akartam örömet szerezni, amikor középkorú felnőttként jelentkeztem a jogi egyetemre. Ugyanis ő is erre a szakra járt, és jogtudorként is dolgozott, csakhogy abba kellett hagynia az államvizsga előtt, mert a váláskor egyedül maradt két gyerekkel. Ötvenéves korom után kaptam a kezembe a jogi diplomát, de sajnos ő már nem érhette meg, mivel elhunyt.”
Elváltak a szülei
„Apu nagyon fiatal volt, amikor összeházasodott az édesanyámmal. Ötéves voltam, amikor elváltak a szüleim. Bátyám és én az édesapámmal maradtunk. Később lett egy új anyunkánk. Édesanyámmal nagyon ritkán találkoztam. Nem tudtam megbocsátani neki, hogy lemondott rólunk. Bár az én magánéletem is keszekuszán alakult, a gyerekeimről mindig gondoskodtam.”
„Mindig számíthattam rá!”
„Apu már nagybeteg volt, amikor ezt mondta nekem: „Ha van valami problémád, ne essél kétségbe, rám számíthatsz!” Pedig csupán az ő szerény nyugdíjából éltek, de akkor is képes lett volna bármit megadni nekem. Én is szeretném, ha a gyerekeim tudnák, mindig mellettük állok, hozzám bármikor fordulhatnak!”
„Ő magasabb volt”
„Édesapám vonásait örököltem, de sajnos termetben nem lettem olyan magas, mint ő. Az egészséges hajamat is neki köszönhetem, csakhogy ő soha nem hordott olyan hosszú frizurát, mint amilyen nekem van.”
„Megúszta két gyerekkel”
„Mindig azzal viccelődtem, hogy neki nem volt olyan sok gondja, mivel megúszta azzal, hogy csupán két fia született. Nekem három fiam van, és egy kislányom, szóval nyugodtan mondhatom, hogy nem könnyű négy gyereket felnevelni!”
„Imádta a zenét!”
„A Szent István Gimnáziumba járt, aminek van egy nagy zenekara, ő pedig sokáig a tagja volt, mivel hegedűn játszott. Később főleg a családi összejöveteleken vette elő a hangszerét, és leggyakrabban Vivaldi szólt nálunk. Nagyon örült, amikor én is a zenélést választottam, és ezzel tovább vittem a családi hagyományokat. Ezek után nem csoda, hogy a fiaim is zenészek.”
Kell a kihívás
„Ha már jogász nem lehetett, az autós szakmában helyezkedett el, és évekig dolgozott a Fordnál. Anyagbeszerzéssel, üzletkötéssel foglalkozott, és nagyon szerette, amit csinált. Olyannyira, hogy nem is akarta abbahagyni a munkát még akkor sem, amikor nyugdíjas korba lépett. Hozzá hasonlóan, 64 évesen még én is aktív vagyok, gyakran koncertezem.”
Nem sokkal az interjú elkészülte után derült ki, hogy Somló Tamás nagyon beteg. 2016. július 19-én hunyt el rákban.
Fotó: archív
