Mindannyian azt szeretnénk, ha kedvelnének minket. Néhányan úgy gondolják, akkor fogják szeretni őket, ha mindent megtesznek, amit a másik kér tőlük. És valljuk be, jó érzés is örömet szerezni másoknak, kisegíteni a barátunkat, családtagunkat. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül saját érdekeinket, vágyainkat, mert tönkre mehetünk. És nem szabad azért elvállalnunk mindent, mert attól tartunk, ha nemet mondunk kevésbé fognak szeretni minket. Sőt, sokszor pont az ellenkezőjét érhetjük el ezzel: hiszen aki könnyen kihasználható, azt kevésbé értékeljük. Aki egyszer nemet mond valamelyik kérésre, arra először talán megharagszanak a többiek, idővel viszont belátják, miért tette. Így kiérdemelhetjük a másik figyelmét, és megtanulják becsülni a segítőkészségünket.
Már gyerekkorban megtanulják
Jánosi Valéria mentálhigiéniás szakember, coach szerint az ebbéli félelem sokszor a gyerekkorhoz vezethető vissza. „Azok mondanak nehezen nemet, akik szigorúan kontrolláló szülők mellett nőttek fel. A szülő kéréseire, parancsaira nem lehetett nemet mondani, mert az súlyos következményekkel (szidás, büntetés, verés) járt. Ezek a gyerekek megtanulták, hogy minden kérésre azonnal igent mondanak, sokszor fel sem merül bennük, hogy esetleg vissza is utasíthatnák az elvárásokat. Felnőttként aztán természetes lesz számukra, hogy soha nem mondanak nemet senkinek” – magyarázza a szakember.
Cukorbetegséget és daganatot is okozhat
Súlyos következményekkel jár, ha mindig, mindenkinek igent mondunk. „Ezek az emberek nagyon sokfelé teljesítenek egyszerre: munkahelyen, családban, baráti körben, ők azok, akikre mindig lehet számítani. De eljön az idő, amikor összecsapnak a hullámok a fejük felett, és pszichésen, fizikailag egyaránt kifáradnak, összeomlanak. A legnyilvánvalóbb következmény a kifáradás, ami végül kiégésbe torkollhat. De a hatása megnyilvánulhat szorongásos tünetekben, pánikrohamok formájában, és a stressz jelentkezhet egészen komoly fizikai tünetek képében is (cukorbetegség, emésztőszervi megbetegedések, autoimmun betegség vagy akár rák)” – mondja Jánosi Valéria.
A lehetséges okok
Amennyiben szeretnénk elkerülni a kellemetlen helyzeteket, meg kell tanulnunk nemet mondani. Először is érdemes végiggondolnunk, mi áll a viselkedésünk hátterében. A gyerekkori traumán kívül nézzünk néhány lehetséges okot.
Félelem a következményektől
Sokan tartunk attól, hogy vajon milyen hatással lesz a kapcsolatunkra, ha nemet mondunk! Esetleg az üzleti életben a munkánk, megélhetésünk is veszélybe kerül? Fontos, hogy mindig reálisan lássuk a következményeket. Vannak olyan esetek, amikor tényleg jobban megéri igent mondani, ám ezek ritkábban fordulnak elő, mint hinnénk.
Mit gondolnak mások?
Mások azért mondanak igent, mert nem szeretnék, ha önzőnek tartanák őket. Higgyük el, azért, mert néhányszor nemet mondunk, még nem leszünk egoisták. Persze, biztos lesznek olyanok, akik ezt vágják majd a fejünkhöz, de itt is fontos, hogy higgadtan, reálisan lássuk saját magunkat. Ha szükséges egy bizalmasunkkal beszélgessünk erről, kérdezzük meg, vajon más is önzőnek tart-e minket.
Cserbenhagyás
Gyakori indok még, és ez a következményekkel is összefüggésbe hozható, hogy sokan attól tartanak, ha nemet mondanak, a másikat cserbenhagyják és esetleg olyan komoly bajba kerül miatta az illető, ami később kihatással van az életére. Tisztázzuk: mi okoztuk ezt a helyzetet? Csak mi tudunk rajta segíteni? Ha tényleg mi vagyunk az egyetlenek, akkor persze fontoljuk meg, hogy segítünk.
Kis lépésekkel haladva
A nemet mondás tanulása hosszú folyamat, akár hónapokba, évekbe is telhet, és sokszor szakember segítségére van hozzá szükségünk. Hosszú idő, amíg leküzdjük a lelkifurdalásunkat, és elég bátrak leszünk ahhoz, hogy legalább néha nemet mondjunk, megtanuljunk a saját szükségleteinkre figyelni. Sokszor szükség van ehhez egy támogató segítőre, aki mellettünk áll, az úton tart minket. Amennyiben még nem akarunk szakemberhez fordulni, de azt érezzük, hogy lépnünk kell, akkor az alábbi tippek segíthetnek:
Első lépés: tegyük fel magunknak a kérdést: megéri? Amennyiben teljes mértékben feláldozzuk magunkat, nem biztos, hogy boldogabbak, elégedettebbek leszünk. Idővel talán igazságtalannak érezhetjük majd, ahogy mások viselkednek velünk és az mindenképpen töréshez, szakadékhoz vezethet.
Hagyjunk időt!
Nem muszáj egyből igent, vagy nemet mondani. Gondoljuk át alaposan, vajon belefér-e az adott szívesség az időnkbe. Vajon tényleg ötperces elfoglaltság, ahogy ismerősünk állítja, vagy esetleg több órás program? Mennyi energiánkat emészti fel? Ha utána egy másik ígéretünket pl. amit a gyerekünknek, unokánknak tettünk, nem tudjuk tartani, vajon megéri igent mondani? Természetesen az sem mindegy, ki kér szívességet tőlünk, az egyén és a kapcsolatunk is befolyásolja a választ.
Ne magyarázkodjunk!
A legtöbben kellemetlenül érezzük magunkat, amikor visszautasítunk egy kérést vagy meghívást, ezért gyakran hosszas magyarázkodásba kezdünk. Ahelyett, hogy egyenesen megmondanánk a másiknak, nem tudunk eleget tenni a kérésének, arról kezdünk el beszélni, mennyi feladatot kell még elintéznünk. Ezzel azonban csak azt érhetjük el, hogy a másik kérdéseket tesz fel, kellemetlen helyzetbe kerülünk, vagy épp azt gondolja a másik, hogy csak kifogásokat keresünk.
Tegyünk javaslatot!
Ha kérés érkezünk felénk, de valami miatt nem tudjuk teljesíteni, akkor ne vállaljuk be. A legjobb megoldás ilyenkor, ha felajánljuk a segítségünket egy másik, nekünk alkalmas időpontban. Pl. Ma nem tudok a gyerekre vigyázni, de holnap szívesen játszom vele”. Most nem tudom lenyírni nálad a füvet, de szombaton szívesen átugrok a gépemmel.
Fotó: unplash.com
