Nagy kéréssel fordulok önhöz. Az újságot 14 éve járatom, az ön tanácsait már öt éve olvasom, kivágom a lapból, és egy füzetkébe gyűjtöm. Nos, kaptam egy fiatal, 25–30 centi körüli magas kis dugványt, japán akácot, ezért szeretném az ön tanácsát kérni. Nagyon tetszik, tudom, hogy szép virágú, hatalmasra növő fa. Mindent szeretnék tudni róla, hogy a tartása során hogyan érhetném el a lehető legjobb eredményt? Kérem, mihamarabb válaszoljon a lapban! – írta korábban egy olvasónk.
Kiszel Péter okleveles kertészmérnök, a Meglepetés állandó szakértőjének válasza
Valójában ön egy igen strapabíró növényt kapott. Gyakran lehet találkozni a japán akáccal városokban, útsorfa, illetve parkfaként. Remek várostűrő, még a téli sózást is elviseli, még az sem károsítja jelentősen. Talán az egyetlen hibája, hogy gyakorlatilag egész évben szemetel egy kicsit. Először a virágok hullanak nagy mennyiségben, majd a termése és a levele indul potyogásnak.
A termés lédús, így eltaposás után egy nyálkás felületet képez, mely igen csúszós. Persze, mindettől eltekintve egy igen szép, terebélyes, izgalmas habitusú növény. Igénye strapabíróságának köszönhetően nem nagy, így gyakorlatilag bárhová ültethető. Elhelyezésekor vegyük figyelembe, hogy az alapfaj igen nagyra nő, és terebélyes. Ha kisebb növényt szeretnénk, válasszuk a csüngő változatát. A lehető legjobb eredményt tápdús, mélyrétegű talajon lehet elérni, hiszen a legjobban ez kedvez a fa fejlődésének. Az ültetést követő néhány évben öntözzük, ám a víz mennyiségét az évek teltével csökkentsük, hogy a gyökérzet elinduljon lefelé, és keressen magának vizet a talajban. Metszeni nem kell, csak a csüngő változatát. Fiatalkorban maximum a koronaalakítás és a törzserősítés végett kell alakítani.
Fotó: shutterstock
