Elhalasztotta az esküvőjét Nádai Anikó: „A fiunk erős kötelék”

Ennyi mindent kézben tartani nem kis feladat, de Petivel remek párost alkotnak. Anikónak még arra is sikerült időt találnia, hogy belekezdjen egy új sportba. Éppen pilates után csíptem el, néhány hónapja ugyanis elhatározta, hogy elcsen magának pár órát.

„Büszke vagyok rá, hogy találtam egy olyan sportot, amit élvezek, és szívesen járok heti néhány alkalommal. Jólesik, amikor a párom megdicsér, de nemcsak a külsőségekben mutatkozik meg a változás, hanem azt is észrevettem, hogy edzés után kiegyensúlyozottabb és türelmesebb vagyok. Úgy döntöttem, fontos, hogy legyen énidőm, és ebben Peti is nagy segítség. Hétvégén is el tudok menni edzeni, addig vigyáz a gyerekekre. A kiegyensúlyozott élethez fontos, hogy férfiként és nőként is funkcionáljunk, ne csak apaként és anyaként. Szigorúan figyelünk arra, hogy ne hanyagoljuk el a romantikát és magunkat sem. Nekem a mai napig nagyon fontos, hogy tetszem a páromnak.”

Mindenkinek megvan a feladata

Anikó és Peti jól veszik a mindennapi akadályokat. Az egyik titkuk, hogy felosztják a teendőket. „Az én oldalamról nincs segítség, édesanyám sajnos már nem él. A támogatás Peti szüleire hárul, akikre maximálisan számíthatunk. Ilyenkor a mama főz, a papa pedig mesét olvas, nagyszerűen felosztják a feladatokat. Ebben mi is hasonlóan működünk, nálunk is megvan, kinek mi a teendője. Peti a felelős a kutyáért, az én reszortom a bevásárlás, a főzés és a takarítás. A gyerekekkel való feladatokat pedig egyenlő arányban osztjuk el, beleértve az éjszakázást: Alex minden éjjel felébred, felváltva kelünk fel hozzá. Bízom benne, hogy hamar túllendülünk ezen az időszakon” – meséli Anikó, akinek nagyobbik fia kilenc, a kicsi pedig kétéves.

„Izgultam, hogy sok lesz a hét év korkülönbség, de nem is alakulhatott volna jobban. Patrik nagy segítség, szívesen játszik Alexszel, és szeret neki mesét olvasni, ami duplán jó, mert gyakorolja az olvasást, a kicsi pedig élvezi. Nagyon szeretik egymást, az egyetlen nehézség, amikor Patrik elmegy az apukájához. Ilyenkor nehéz megmagyarázni Alexnek, hol van a testvére, egyiküknek sem könnyű az elválás. Szerencsére Patrik kiegyensúlyozott gyerek, közösen neveljük az apukájával, akire lehet számítani, és minőségi időt töltenek együtt. Mivel kicsi volt, amikor szétmentünk, a fiam ebben nőtt fel, neki így természetes.”

Arra neveli a gyerekeit, hogy ne adják fel elsőre

Két különböző korú fiával más kihívások érik. „Patrik nem az a típusú gyerek, aki alig várja, hogy suli után elkezdje a házi feladatát írni. Vannak ebből nézeteltérések, de annyira okos, hogy egy mesemondó versenyt is megnyert, pedig az utolsó pillanatban kezdett készülni rá. Ügyesen úszik, nemrégiben letette az úszás vizsgát, jár kajakozni és focizni, a sokadik sport, amibe belefogunk, ezért fejleszteni kell a kitartását. Próbálom beléjük nevelni, hogy nem adhatjuk fel elsőre, akkor is kell csinálni, ha esik az eső. A mai világban azt sem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen lényeges az idősek és a szülők tisztelete. Az őszinteség is kiemelten fontos. A kicsinél még nincsenek szigorú szabályok, viszont fontosnak tartom az állatok és a természet szeretetét. Alex nagyon kedves, érzékeny természetű, de megvan benne a főnök típus, egyre jobban kifejezi magát, és próbál minket irányítani. Patrik szívesen jár ilyenkor a kedvében, jó bátyja” – mondja büszkén az édesanya, aki imád otthon lenni a családjával.

„Amióta beköltöztük a házunkba, minden reggel mosolyogva ébredünk. Nagyon szerencsések vagyunk, nem is hittem, hogy valaha lesz lehetőségem saját otthonra, amit mi álmodtunk meg. Szépen lassan haladunk, még sok minden hiányzik, de ennek is megvan a maga szépsége. Patrik is élvezi, amikor hazaér az iskolából, látja, hogy elkészült valami. Ahogy mi is, úgy ő is tudja értékelni az apró dolgokat. Erre nagy hangsúlyt fektettem, ugyanis teljesen más családi háttérrel rendelkeztem gyerekkoromban. Édesanyám egyedül nevelt, nem voltunk gazdagok. Megfogadtam, hogy én mindent megadok a gyerekeimnek, amit csak tudok. Patriknak kevés nehézséggel kell szembenéznie, mindene megvan, mivel mindkét szülője igyekszik kompenzálni: kétszer ünnepli a születésnapját és a karácsonyt is, hogy ne érezze a hiányt. De fontosnak tartom, hogy megtanulja értékelni, amije van, vigyázzon a ruháira, játékaira, és örülni tudjon ezeknek. Mesélek neki arról, hogy sok család nehéz körülmények között él, s amivel már nem játszik, össze kell szednie, és eladományozzuk.”

Idén már biztos nem lesz esküvőjük

Kisebbik fia édesapjával, Hajmásy Péterrel két éve jegyben járnak. „Az építkezés sokba került, nem ragaszkodunk görcsösen a házassághoz. Van egy közös gyermekünk, ami sokkal erősebb kötelék, de szeretnénk majd a barátainkkal megünnepelni a szerelmünket. Nem akarom elkapkodni a szervezést, nem vagyok jártas benne. Ha valamit csinálok, akkor azt százszázalékosan teszem. Ha jövőre szeretnénk összeházasodni, már el vagyunk késve, alig vannak szabad időpontok, ezért a reális dátum 2026. Családilag az én oldalamról csak a nagymamám él, nekem már fent vannak az őrangyalaim. Emiatt szomorú vagyok, de cserébe az élet minden más területén boldogság jutott” – mondja Anikó, aki a vágyairól is mesélt.

„Szeretném a gyerekeimet szépen felnevelni. Ebből a szempontból is szerencsésnek tartom magam, olyan munkám van, hogy mellette tudok minőségi időt tölteni a fiaimmal, az anyukájuk lehetek, akit nemcsak hétvégén látnak, hanem sokat programozunk. Petivel arról beszélgettünk, mit csinálnánk, ha nyernénk a lottón, és arra jutottunk, hogy bőven elég, amink van. Minek vennénk nagyobb házat vagy kocsit? Számunkra nem ezek a fontos dolgok. Elégedett vagyok az életünkkel. Lefekvés előtt mindig elmondok egy imát, és hálát adok, hogy ilyen életem van.”

Fotó: Rtl, privát