Konyha

Régen nagyanyáink ünnepi étele volt ez a filléres fogás: ma már alig ismeri valaki ezt a puha édességet

Lekvár, dió és puha kelt tészta: a böszörményi parasztkifli régen ünnepi ételnek számított. Egy régi magyar recept, amit érdemes újra felfedezni.
Frissen sült, aranybarnára pirult, dióval megszórt böszörményi parasztkiflik sorakoznak egy rusztikus tányéron. Az egyik kifli kettévágva mutatja a sötét lekváros tölteléket, mellette dió, lekvárosüveg és egy csésze forró ital idézi a régi, otthonos őszi konyhák hangulatát.

Volt idő, amikor egy tepsi frissen sült kalács még nem hétköznapi édességnek számított. Nem lehetett csak úgy leszaladni érte a pékségbe, és nem került minden reggel az asztalra. A jobb lisztet, a tejet, később a tojást is olyan alkalmakra tartogatták, amikor valóban volt mit megünnepelni.

Karácsonyra, húsvétra, lakodalomra sütöttek belőle, aztán ahogy változott és valamivel módosabb lett a paraszti háztartások élete, egyre gyakrabban előkerült szombat délutánonként is.

Talán ezért van valami különösen otthonos a régi kelt tésztákban. Ahogy a lisztes deszkán sorakoznak a kis cipók, a tálban dagad a letakart tészta, a sütőből pedig lassan elkezd kiszökni a piruló dió és az édes tészta illata. Akinek sütött ilyesmit a nagymamája, valószínűleg külön magyarázni sem kell.

Az egyik ilyen, mára kevésbé ismert sütemény a hajdúböszörményi, más néven böszörményi parasztkifli.

Ilyen volt a kalács nagyanyáink idejében

A kalács története jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint amit ma klasszikus fonott kalácsként ismerünk. A Magyar Néprajzi Lexikon kalácsról szóló összefoglalója szerint a kalács a magyar paraszti táplálkozásban a kenyérnél jobb minőségű lisztből készült, és hosszú időn keresztül elsősorban ünnepi étel volt.

Karácsonykor, húsvétkor, illetve a családi ünnepek közül különösen a lakodalmakban jutott fontos szerephez.

Az Alföld egyes vidékein később már szombaton is készítettek kalácstésztát, amelyből nem feltétlenül csak klasszikus kalács sült: lepény és béles is készülhetett belőle. A régi paraszti háztartásban nem nagyon veszett kárba semmi, pláne nem egy jó adag megkelt tészta.

Ebben a világban találjuk a böszörményi parasztkiflit is. Egyszerűnek tűnik, mégis megvan benne minden, amitől egy hűvös novemberi délutánon nehéz csak egyetlen darabot megenni: puha élesztős tészta, lekvár és piruló dió.

A böszörményi parasztkifli receptje

Ahogy azt már megszokhattuk, ha valami régi, paraszti ételt keresünk, Borbás Marcsinál jó eséllyel megtaláljuk, így az ő receptje alapján készült böszörményi parasztkifli receptjét is. Nála birs- vagy baracklekvár szerepel, de egyes házaknál szilvalekvárral is készítették.

Borbás Marcsi változatában pedig nem egyszerűen finomliszt kerül a tésztába, hanem fele finomlisztből, fele réteslisztből álló, úgynevezett félfogós liszt.

Hozzávalók a tésztához

  • 50 dkg finomliszt
  • 50 dkg rétesliszt
  • 5 dkg élesztő
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg kristálycukor
  • 1 kávéskanál só
  • 5 dl tej
  • 2 tojás

A töltelékhez

  • 1 nagy üveg birs- vagy baracklekvár

A tetejére

  • 1 tojás
  • 20 dkg durvára darabolt dió
  • 15 dkg kristálycukor

Így készül a parasztkifli

  1. Két deciliter tejet langyosítsunk meg, keverjünk el benne egy evőkanál cukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőt, és hagyjuk felfutni.
  2. Közben szitáljuk át a lisztet, morzsoljuk el benne a puha vajat, majd adjuk hozzá a felfutott élesztőt, a sót, a maradék cukrot és a megmaradt tejben elkevert tojásokat. Dolgozzuk össze az egészet puha, rugalmas tésztává.
  3. Amikor már szépen kisimult, letakarva hagyjuk kelni nagyjából egy órát, illetve addig, amíg legalább a kétszeresére nem nő. Ez az a rész, amit nem érdemes siettetni. A kelt tészta nem különösebben bonyolult műfaj, csak a saját tempójához feltűnően ragaszkodik.
  4. A megkelt tésztát borítsuk lisztezett deszkára, és osszuk öt részre. Formázzunk belőlük cipókat, majd ezeket is hagyjuk pihenni.
  5. Ezután minden cipót nyújtsunk vékony, kerek lappá, és osszunk nyolc cikkelyre. A háromszögek szélesebbik végére tegyünk egy nagyobb teáskanál lekvárt, majd tekerjük fel őket kifli alakúra.
  6. A kész kifliket kenjük meg felvert tojással, majd a tetejüket mártsuk a durvára vágott dió és cukor keverékébe. Sütőpapírral bélelt tepsiben még körülbelül 15 percig hagyjuk kelni, végül 180 Celsius-fokra előmelegített sütőben süssük őket szép pirosra.
Ezt olvastad már? kelt tésztár gyúr egy házaspár a szép konyhájában Megnézem

Az örült kelt tészta attól olyan őrült, hogy bármihez használható (Forrás: Adobe Stock)

Nem csak lekvárral lehet megtölteni

Ha egyszer már nekilátunk egy ekkora adag édes kiflinek, érdemes többféle töltelékkel is kipróbálni. Borbás Marcsi receptjében a birs- és baracklekvár mellett túrót és diókrémet is ajánl lehetséges töltelékként.

Ha viszont igazán novemberi hangulatot szeretnénk, maradjunk a lekváros-diós változatnál. Mellé egy nagy bögre tea vagy tejeskávé, és hirtelen egészen könnyű megérteni, miért sütöttek régen szombat délután kalácstésztát.

 

 

Nem azért érdemes elővenni ezt a receptet, mert minden régi étel jobb volt a mainál. Hanem azért, mert vannak receptek, amelyek egy darabka hétköznapi történelmet őriznek. A böszörményi parasztkifli pontosan ilyen: néhány teljesen hétköznapi alapanyagból készül, mégis volt idő, amikor ünnepet jelentett, ha az asztalra került.

És talán éppen ez benne a legjobb. Ma már nem kell ünnepnapig várnunk vele.

Ajánlott videó

Előfizetés

Fizessen elő magazinunkra!

RÉSZLETEK