Kevés ember mondhatja el magáról, hogy mellette csendben maradt Majka és Bochkor Gábor. Kiss. V. Balázs közöttük van. Ő ugyanis úgy elbűvölte „varázslataival” ezt a két bőbeszédű sztárt is, hogy nemcsak megszólalni nem tudtak, hanem azóta is azon gondolkodnak, hogyan csinálta.
A zsebpénzét is trükkökre költötte
Balázs nem művészcsaládba született, nem örökölte a színpad szeretetét, és senki sem egyengette előtte a pályát. Kapuvárról indult bő három évtizede, és bizony nem látott maga körül olyan embert, aki előadó-művészetből élne. A bűvészet iránti szenvedélyét egy családi barát indította el, amikor megmutatta neki, hogyan működik az „itt a piros, hol a piros” játék. Balázs még csak tizenkét éves volt, de máris magával ragadta a misztikum. Ezután nem volt megállás.
„Bűvészdobozokat, szakkönyveket vásároltam, és igyekeztem minden elérhető trükköt megtanulni. A zsebpénzemnek is megvolt a maga helye: bűvészboltban költöttem el” – meséli Balázs.
De a fiút nem csupán a mutatványok érdekelték, hanem az is, hogyan lehetne egyre nagyobb hatást elérni velük. Szeretett szerepelni, vicceket mesélni, megnevettetni a társaságot, a bűvészet pedig egyszerre adott neki játékot, kihívást és lehetőséget arra, hogy kitűnjön.
Tizennégy évesen megnyert egy Ki mit tud? versenyt, amelynek jutalmaként négyszáz ember előtt léphetett színpadra Győrben. Ez volt az első fellépése, és hamarosan egyre több helyre hívták. Megismerkedett Molnár Gergely bűvészmesterrel is, akitől nemcsak trükköket tanult, hanem azt is, hogyan kell előadóként gondolkodni, saját mutatványokat alkotni, beszélni, és bánni a közönség figyelmével.


Gépésznek tanult
A bűvészet eleinte hobbi volt, Balázs pedig igyekezett a hagyományos életutat követni. Közgazdásznak készült, végül gépész lett, és gyártástervező technológusként dolgozott.
„Csakhogy a felkérések egyre sűrűbben érkeztek, a kétféle életet pedig már nem tudtam összeegyeztetni. Egy idő után döntenem kellett: a biztosnak tűnő állás, vagy az a hivatás, amelyet szenvedélyesen szeretek…”
A kezdetek persze nem rögtön a reflektorfényről szóltak. Óvodákban, iskolákban, születésnapi zsúrokon és kisebb rendezvényeken lépett fel, miközben folyamatosan fejlesztette a tudását. A szakmában a jó produkció és a személyes ajánlás sokat számít, Balázs is így építkezett, lépésről lépésre.
Ma már tucatnál is több országban kápráztatta el a közönséget. Fellépett a dubaji világkiállításon, a fesztiválok kulisszái mögött olyan világsztároknak mutatott trükköket, mint John Newman, és sok hazai híresség is ámult és bámult a tehetségén.
„A csoda illúzióját adom meg az embereknek. Csodát várnak, de tudják, hogy trükköt kapnak”
– foglalja össze ars poeticáját.
Szerinte minden felnőttben ott él a gyerek, aki szeretne rácsodálkozni a világra.
„A közönség nem feltétlenül hiszi, hogy természetfeletti képességekkel áll szemben, mégis át akarja élni a lehetetlen élményét. Ebben rejlik a bűvészet igazi ereje: a néző tudja, hogy valamilyen trükköt lát, mégsem akarja azonnal megfejteni.”
Még több élettörténetet olvasnál?
Sok-sok gyakorlás
Egy-egy produkción akár két évig is dolgozik a művész, mire minden részletét tökéletesnek érzi. Otthon kétgarázsnyi bűvészkelléket tárol, amelyek folyamatosan cserélődnek, bővülnek. Új ötleteket merít filmekből, színházi előadásokból, hétköznapi helyzetekből és más művészek munkáiból.
Ha eszébe jut valami, belefog a kidolgozásába, mert nem szeretné, hogy egy jó ötlet feledésbe merüljön. A pszichológia közben legalább olyan fontos számára, mint a kézügyesség. Figyeli, hová néz a néző, hogyan mozdul, mikor bizonytalanodik el, és miként lehet úgy vezetni a figyelmét, hogy a végén megszülessen a meglepetés.
Nem természetfeletti képességekről van szó, hanem megfigyelésről, tanulható módszerekről és több ezer óra gyakorlásról. A modern bűvészetben szerinte a cilinder és a fehér kesztyű helyét a mobiltelefon, a hétköznapi tárgyak és a mai ember számára ismerős helyzetek veszik át. A fejlődés pedig sohasem véges: felveszi és visszanézi a műsorait, elemzi a beszédét, a testtartását, a poénok időzítését, és más előadók véleményét is kikéri.
Gyakran jár nemzetközi bűvészkongresszusokra, ahol a világ legjobb szakembereitől tanulhat, és új ötletekkel térhet haza. A közönség reakciói pedig mindennél fontosabb visszajelzést adnak neki, vagyis azt, hogy sikerült‑e fenntartani a figyelmet, megnevettetni az embereket, és elérni azt a néhány másodpercnyi döbbent csendet, amelyért annyit dolgozott.
Varázslatos család
Balázs öt éve él házasságban, és feleségével a legnagyobb boldogságban nevelik egyéves kislányukat. A sok utazással és fellépéssel járó munkát igyekszik összehangolni a családi élettel, amiben a felesége is társa. Kislánya pedig a leghálásabb közönsége, az ő nevetése és öröme, a legnagyobb jutalom. Ahogy ő fogalmaz: „varázslatos családi életet élek”.
Fotó: Archív



