Szerelem miatt hagyta maga mögött Dániát, több ezer kilométerre költözött szülőföldjétől, majd élete végén olyan döntést hozott, amelyen még az örökösei is alaposan meglepődtek. Ruth Else Christensen 101 éves korában halt meg az Egyesült Államokban. Amikor pedig rendezték a hagyatékát, kiderült, hogy soha nem felejtette el azt a dán kisvárost, ahonnan egykor elindult.
A TV2 ØST beszámolója szerint a Ringsted Museum og Arkiv egészen pontosan 8 814 467 dán koronát örökölt tőle, ez körülbelül 429 millió forintot jelent.
A múzeumban először szinte fel sem fogták, mi történt.
„Ez őrület. Nem nagyon találok rá más szavakat”
– mondta a TV2 ØST-nek Eskil Vagn Olsen, a Museum Vestsjælland igazgatója.
A történet azért is különös, mert Ruth Else Christensen nem volt híres üzletasszony vagy ismert milliomos. Ruth Else Pryds Andersen néven született 1923-ban Benløse településen, Ringsted mellett. Fiatalon nőiruhaüzletben tanult eladónak, majd amikor az Egyesült Államokba költözött, először gyerekekre vigyázott, később pedig egy szupermarket pénztárosaként dolgozott.
A szerelméért költözött Amerikába
Ruth életének amerikai fejezete egy szerelemmel kezdődött. Férje, Christian Vilhelm Christensen tíz évvel volt idősebb nála, és ugyancsak Ringsted környékéről származott. A pár végül az Egyesült Államokban telepedett le.
A DR azt írja, Ruth 1956-ban utazott amerikai szerelme után, és bár több mint 9000 kilométer választotta el Ringstedtől, kapcsolatát nem szakította meg szülőföldjével. A házaspár legalább évente egyszer hazalátogatott Dániába.
Férje régi gépeket javított meg és adott tovább nyereséggel, a bevételből pedig ingatlanokat vásárolt, amelyeket felújított, majd bérbe adott. Gyermekük nem született.
Christian Vilhelm Christensen 2004-ben halt meg az Egyesült Államokban, de a ringstedi temetőben helyezték nyugalomra. Amikor Ruth 2025-ben, 101 éves korában meghalt, az ő koporsóját is hazaszállították Dániába, és férje mellett temették el.
Először azt hitték, csalás az egész
A hagyaték keletkezésének története nem volna elég meglepő, avgy megható, elég emberi az, ahogy a múzeum vezetői kezdetben reagáltak a hírre, hogy az intézményé lehet a mesés vagyon.
Majdnem két évvel korábban érkezett hozzájuk egy levél az Egyesült Államokból, amelyben arról értesítették őket, hogy Ruth a végrendeletében megemlékezett a ringstedi archívumról. Eskil Vagn Olsen azonban eleinte nem volt biztos benne, hogy a levél valódi.
„Túl szépnek hangzott ahhoz, hogy igaz legyen” – emlékezett vissza.
A múzeum igazgatója azt is elmondta, hogy az ember óhatatlanul gyanakvóvá válik, amikor olyan történeteket hall, amelyekben egy ismeretlen külföldi hatalmas összeget ígér, és bankszámlaadatokat kér. A múzeum ezért ügyvéd segítségét kérte a válaszadáshoz.
Azt pedig sokáig egyáltalán nem tudták, mekkora örökségről lehet szó. Még arra is gondoltak, hogy talán csak egy Ringstedhez kapcsolódó tárgyat, például egy régi órát hagyott rájuk Ruth, vagy legfeljebb kisebb pénzösszeget kapnak. Ehhez képest végül a fentebb is említett közel félmilliárdos vagyon került az intézményhez.
„Csak akkor hittem el igazán, amikor a múlt héten megláttam a pénzt a számlánkon. Meg kellett csípnem magam. Egészen fantasztikus volt” – mesélte Eskil Vagn Olsen.
De miért éppen egy múzeum?
Erre a kérdésre még Ruth családja sem tud teljes bizonyossággal válaszolni. Egy későbbi riportban megszólalt Ruth unokahúga, Karen Christensen is, aki közel állt hozzá. Elmondta, hogy Ruth szüleinek malmuk volt Benløse településen, és nagynénje egész életében erősen kötődött Ringstedhez. Ráadásul a történelem is érdekelte.
„Sokan kérdezték tőlem, hogy miért. Azt tudom, hogy általában nagyon érdekelte a történelem. Pasadena is kapott egy szép összeget. És az itthoni, ringstedi gyökerei is nagyon fontosak voltak számára” – mondta Karen Christensen.
Az unokahúg egy kedvesebb részletet is elárult Ruthról. A nő állítólag egyszer azt mondta neki, hogy egy dán telet már képtelen lenne túlélni, és Karen Christensen szerint ez is szerepet játszhatott abban, hogy Amerikában maradt.
Karen szerint Ruth szerette a figyelmet, és valószínűleg tetszene neki az is, hogy különös végrendelete miatt most ismét ennyit beszélnek róla.
„Azt hiszem, ez a búcsú nagyon is illik Ruthhoz. Most mindenhol róla beszélnek a médiában. Szerette a figyelmet, szeretett a középpontban lenni”
– mondta Karen Christensen.
Nem akarják gyorsan elkölteni a pénzt
Az örökséget nem kötötték meghatározott projekthez, de a Museum Vestsjælland hivatalos közleménye szerint olyan célokra kell fordítani, amelyek Ringstedhez kapcsolódnak. A múzeum vezetése ezért nem akar fejjel menni a falnak csak azért, mert hirtelen százmillióknak megfelelő összeg került a számlájukra.
„Most először veszünk egy nagy levegőt, aztán nagyon alaposan át kell gondolnunk, mire költsük, nehogy csak úgy elherdáljuk a pénzt” – fogalmazott Eskil Vagn Olsen.
A Dagbladet szerint egy kisebb résznek már találtak is célt: abból korábbi ringstedi lakosok régi, tekercses magnószalagokon megőrzött visszaemlékezéseinek digitalizálását szeretnék befejezni.
A többi pénzről később a múzeum vezetése dönt. Eskil Vagn Olsen azt szeretné, hogy az örökség valóban maradandó változást hozzon a múzeum és Ringsted életében. A történetre talán ő találta meg a legjobb hasonlatot.
„Szinte úgy hangzik, mint egy mese a gazdag amerikai nagynéniről.
Rendkívül hálásak és boldogok vagyunk ezért a nagylelkű adományért, amely jelentős változást hozhat a Ringsted Múzeum és Archívum fejlődésében.”
Csakhogy ebben a mesében a gazdag amerikai nagynéni valóban létezett. És több mint hetven évnyi amerikai élet után sem felejtette el, honnan indult.
