A legtöbben elképzelni sem tudnánk a mindennapjainkat villany, csapvíz, hűtő vagy internet nélkül. Az ír Margaret Gallagher azonban egész életét így élte le, és ma, nyolcvanon túl is úgy érzi, nem hiányzik neki semmi. A nyugat-írországi Fermanagh megyében álló, több mint kétszáz éves nádfedeles ház nemcsak az otthona, hanem családja történelmének élő emléke is.
Egy 19. századi ház, amelyben megállt az idő
Margaret Gallagher 1942-ben született ugyanabban a háromhelyiséges házban, ahol ma is él. A családi birtokot nagyapja vásárolta meg 1887-ben, és azóta gyakorlatilag változatlan formában maradt fenn. Az ír RTÉ közszolgálati médium és az Impartial Reporter riportjai szerint a falakat helyi kőből, agyagból és tőzeges földből építették, a tetőt hagyományos rozsszalmával fedték be, a ház pedig ma is műemléki védelem alatt áll.
A házban nincs vezetékes víz, központi fűtés vagy elektromos hálózat. A vizet egy közeli forrásból hordja minden nap, a melegről pedig a nyitott tűzhely gondoskodik, amelyen főz és süt is.
Mindennapok villany és csapvíz nélkül
Margaret napja hajnalban kezdődik. A tűz megrakása az első feladat, utána következik a vízhordás és a napi teendők sora. A házat petróleumlámpák és gyertyák világítják meg, a meleget pedig a tőzeggel táplált nyílt tűz biztosítja.
A modern világ teljesen azért nem hiányzik az életéből. Van mobiltelefonja, amelyet napelemes töltővel vagy szükség esetén autójában tölt fel. A technológia azonban csak annyira van jelen az életében, amennyire feltétlenül szükséges.
„Sosem ismertem más életet, mint ezt. Az ember nem hiányolja azt, amije soha nem volt. Ez az én magányom, ez az én vigaszom”
– fogalmazott az RTÉ-nek adott interjújában.
Családi örökség generációkon át
A különleges otthon nemcsak építészeti ritkaság, hanem családi emlékhely is. Margaret édesapja 1888-ban ugyanebben a házban született, és 92 éves korában itt is hunyt el. Az ír nő gyermekkorát a családi gazdaságban töltötte, később pedig hosszú éveken át gondozta beteg édesapját.
Miután egyedül maradt, közösségi munkába kezdett. Aktívan részt vett a helyi kulturális életben, történelmi egyesületet alapított, és sokat tett a környék hagyományainak megőrzéséért.
Még több élettörténetet olvasnál?
Hagyományos főzés és tudatos életmód
A konyhában ma is úgy készülnek az ételek, ahogyan dédszülei idejében. A híres ír szódakenyér öntöttvas edényben sül a tűz fölött, a sütemények receptjei pedig generációk óta szállnak családon belül.
Margaret gyakran mosolyogva mondja, hogy „öko volt már jóval azelőtt, hogy az divatba jött volna”. Valójában életmódja számos olyan elemet tartalmaz, amelyet ma a fenntarthatóság mintapéldájaként emlegetnek:
helyi alapanyagokat használ, alig termel hulladékot, esővizet gyűjt, és minimális energiafelhasználással él.
A kredencen ma is ugyanazok a tányérok és használati tárgyak sorakoznak, amelyeket a család több nemzedéke is használt.
Találkozó a királynővel és III. Károllyal
Bár sokan remetének gondolnák, Margaret kifejezetten társaságkedvelő ember. Szívesen fogad látogatókat, és örömmel mesél a régi ír vidéki élet hagyományairól.
Munkáját az Egyesült Királyságban is elismerték. Közösségi és kulturális tevékenységéért kitüntetésben részesült, és alkalma volt találkozni II. Erzsébet királynővel, valamint a későbbi III. Károly királlyal is.
„Ez az élet formált engem”
A legtöbb ember számára Margaret Gallagher élete szokatlan, számára azonban ez a természetes. Nem egyszerűen egy régi házban él, hanem továbbvisz egy olyan életformát, amely Írország jelentős részén már régen eltűnt.
„Mindenkinek joga van úgy élni, ahogy szeretne. Az, ahogyan élsz, alakít téged. Ez az élet adja az identitásomat”
– mondta egy interjúban.
Bár elismeri, hogy a téli hónapok keményebbek, nem tervezi, hogy változtatna életmódján. Amíg az egészsége és az ereje engedi, továbbra is ugyanabban a nádfedeles házban szeretne élni, ahol több mint nyolc évtizeddel ezelőtt megszületett.
A digitális korszak közepén Margaret Gallagher története arra emlékeztet, hogy a kényelem és a boldogság nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Van, aki a legújabb technológiában találja meg a biztonságot, és van, aki egy tőzegtűz melegében, egy százéves ház fehérre meszelt falai között.
