Vannak olyan riportalanyok, akik azért érdekesek, mert izgalmas területen végeznek kiemelkedő munkát, másoknak a személyiségük megkapó annyira, hogy jó velük beszélgetni, vagy valami olyasmivel foglalkoznak, amivel más nem.
Zsolnai Dénes tulajdonképpen annyiféle dologgal foglalkozik, hogy úgy nem lehet egyik kategóriába sem sorolni, hogy közben mindbe beleillik. Azt hiszem, neki kategóriára sincs szüksége, és még ki is kérné magának, ha megpróbálnám bárhova besorolni. Ritka az ennyire szabad és sokrétű szellem.
A kétgyermekes édesapa 2015 óta erősíti az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ) mentőápolóként, jelenleg a Pécsi II. Mentőállomáson teljesít szolgálatot. Mi is egy 24 órás szolgálata végén beszélgettünk vele, miután megetette az állatait. Szabadidejében ugyanis a lovak és a hagyományőrzés világában találta meg másik szenvedélyét.
Több mint öt éve tagja a Bikali Élményszínház lovagi csapatának, ahol középkori lovagi tornák állandó szereplője, és a Nemzeti Lovas Színház előadásaiban is fellépett már. A Honfoglalás című előadásban Kond vezért, a Mátyás című produkcióban pedig Mátyás király udvarának egyik lovagját alakította.
Gyerekkori hobbiból életforma
„Tízéves voltam, amikor egy nyári lovastáborban megismerkedtem a lovakkal, négy évvel később már rajtengedélyt szereztem és versenyeztem, nem sokkal később oktattam is.
A lovak az életem részévé váltak,
de felnőttként szakmát akartam szerezni, ezért gyógyszerésznek tanultam. Az egyetemen az akkor még barátnőm, mára feleségem, Tina várandós lett az első gyermekünkkel, Helgával, nekem pedig állás kellett találnom. Tulajdonképpen így, véletlenül lettem mentőápoló” – kezdi Dénes, aki az iskolát is otthagyta, hogy a családját el tudja tartani.
Időközben családi házat vettek Aranyosgadányban, istállóval és két lóval, és az élet ismét közbeszólt: megérkezett második gyermekük, Bertold is. Az édesapának másodállást kellett vállalnia, így végre azt váltotta pénzre, amit a legjobban szeret: a lovakkal kapcsolatos tudását.
Még több élettörténetet olvasnál? Ez is érdekelhet!
A színházban cseperedtek
„2020-ban, a Covid után, amikor újra kinyitott a Bikali Élményszínház és lovast, illetve lovagot kerestek, jelentkeztem. A feleségem gyönyörűen énekel, saját előadásai is voltak a színházban, ő is ott dolgozott, a gyerekeink pedig szabadon jártak-keltek a területén, amiért végtelenül hálás vagyok a sorsnak. Sokkal nyitottabbak, mint a mai gyerekek, sokkal jobban fogadják az idegeneket.
Pont erre a szabadságra és nyitottságra szerettük volna nevelni őket”
– folytatja Dénes, hozzátéve, ahhoz hogy mindenhol meg tudjon felelni, és az összes állását el tudja látni, öt éve már csak 24 órás szolgálatot vállal a Mentőszolgálatnál, hogy minden másra is jusson ideje.
Idén ugyanis még egy feladatot vállaltak: hosszú évek álma vált valóra, amikor idén a feleségével megnyitották a Tündérpatkó Élmény- és Lovasudvart.
Az állatok szeretetére tanít
A Tündérpatkó tulajdonképpen a saját telkük, ahol kicsiket és nagyokat is várnak, akik szeretnének megismerkedni a lovakkal, egyéb háztáji állatokkal, a természet közelségével és azzal az életformával, amit Dénesék követnek.
Tartanak lovasoktatást és élménypedagógiai foglalkozásokat, lehet simogatni az állatokat, kipróbálni az állattartással kapcsolatos munkálatokat, és napközis táborokat is szerveznek. Mindezt pedig az OMSZ dolgozói és a Waldorf-közösség tagjai kedvezményes áron próbálhatják ki.
És hogy megtudtam-e a végére, hol ér össze ez a sokféle és rendkívül szerteágazó feladat és személyiség? Kicsit igen, kicsit mégsem. Dénes segített kibogozni vagy összekötni a szálakat.
„Civil ruhát csak nagyon ritkán öltök, vagy lovas, vagy lovag, vagy mentős egyenruha, vagy valamilyen középkori jelmez van rajtam.
Az elmúlt 24 órában mentőápoló voltam, ma délután lovasedző leszek, este pedig, ha a gyerekek mesét kérnek, családapa. Ha a feleségemmel akarok kettesben lenni, férj vagyok, máskor pedig egyetemista, ugyanis visszaültem az iskolapadba is tanító szakos hallgatóként.”
Fotó: Archív
