A válogatósságot gyakran azzal magyarázzuk szülőként vagy nagyszülőként, hogy a gyerekek természetüknél fogva ódzkodnak az ismeretlen ízektől. Helen Zoe Veit, a Michigani Egyetem történésze szerint azonban érdemes más szemmel nézni a jelenségre.
Történelmi forrásokat vizsgálva arra jutott, hogy a válogatósság viszonylag új jelenség. Régen, vagyis a 19. század végéig például az Egyesült Államokban a gyerekek többnyire ugyanazt ették, mint a felnőttek. Nem volt olyan, hogy külön gyerekmenü – írja a 24.hu.
Nem volt külön gyerekmenü

A korabeli étkezésekben nem szerepeltek a mai értelemben vett gyerekbarát fogások. A kicsik is kaptak fűszeres ételeket, ecetes savanyúságokat, belsőségeket, és még a kávé fogyasztása sem számított különlegességnek. Egy 1860-ban készült orvosi feljegyzés szerint a gyerekek általában „bármit és mindent” megettek.
Akkoriban ráadásul maga a gyerekétel kifejezés is ismeretlen volt.
Ha nem ette meg a gyerek, nem jött helyette más opció

A gyerekek mindennapjai a 19. században jelentősen különböztek a ma megszokottól. Már egészen fiatalon részt vettek a ház körüli munkákban, iskola előtt és után is dolgoztak, segítettek az állatok körül vagy a földeken. Ebből fakad hogy sokkal többet mozogtak.
A nagyobb energiafelhasználás természetesen nagyobb étvággyal is járt. Ráadásul bőséges élelmiszer-kínálat sem állt rendelkezésre: nem lehetett egyszerűen elővenni egy másik ételt a hűtőből, ha a gyerek kijelentette, hogy a vacsora nem ízlik neki. Ha valaki nem evett, akkor csak a következő étkezésnél tudott asztalhoz ülni, és akkor is ugyan az volt a tányérján.
Ez azonban nem azt jelenti feltétlen, hogy a régi módszer mennyivel jobb volt.
A modern világ az étkezési szokásokat is átformálta
Mára, egészen a 20. századtól jelentősen megváltozott a gyerekek életmódja. Az urbanizáció, az autózás és a kényelmesebb élet következtében a fizikai aktivitás csökkent. Közben megjelentek a széles körben elérhető, feldolgozott élelmiszerek, és egyre gyakoribbá vált az étkezések közötti nassolás.
Így a gyerekeknek ma sokkal több lehetőségük van arra, hogy válogassanak. Ha nem kérnek a vacsorából, könnyen előkerülhet egy keksz, egy péksütemény, egy joghurt vagy más finom falat. Az éttermekben kínált külön gyerekmenü szintén a modern étkezési kultúra része lett.
Talán a gyerekek nem is a semleges ízeket szeretik?

Nancy Zucker, a Duke Egyetem pszichiátere extrém módon válogatós gyerekekkel foglalkozik. Munkája során megfigyelhette, hogy a mai gyerekek ízlése meglepően kifinomult lett. Vagyis nem feltétlenül igaz az az állítás, hogy a kicsik kizárólag a teljesen egyszerű, minimálisan fűszerezett ételeket szeretik.
Egyes gyerekek éppen az intenzívebb ízeket kedvelik. Ez azért is érdekes, mert sok családban automatikusan külön készül a gyerekeknek szánt natúr változat: ebéd kevés fűszerrel és szósz nélkül.
Ez is érdekelhet
A régi módszerhez nem érdemes visszatérni
Bár történelmileg érdekes, hogy régen kevésbé létezett a válogatós gyerek fogalma, ebből nem az következik, hogy a gyereket éheztetni kellene addig, amíg végül megeszi, amit elé tesznek. Zucker szerint a következő étkezésig való úgynevezett éheztetés egyes gyerekeknél szorongást és még merevebb ellenállást válthat ki.
A történet tanulsága inkább az, hogy nem feltétlenül a gyerekek változtak meg ennyire, hanem az étkezési környezetünk alakult át gyökeresen. Régen nem volt külön gyerekmenü, állandó nassolás és végtelen választék. A gyerekek sokkal aktívabbak voltak, és jellemzően azt ették, amit a család többi tagja is.
A szülőknek kell megtalálniuk ebben az egyensúlyt: érdemes a gyereket fokozatosan megismertetni sokféle étellel és ízzel, miközben az étkezés nem válik egy mindennapos küzdelemmé.



