Amagyar zenés színjátszás és az operett egyik legfényesebb csillaga volt. Galambos Erzsivel és Lehoczky Zsuzsával évtizedeken át alkották azt a legendás triumvirátust, akikért rajongott az Operettszínház közönsége. Pályája azonban majdnem szépségkirálynőként kezdődött, amikor második udvarhölgy lett a Budapest szépe versenyen.
„A 60-as években sokan a magyar Brigitte Bardot-nak neveztek, de én mindig is Felföldi Anikó voltam. Legfeljebb az adott kornak a francia megfelelője lehettem” – vélekedett a színésznő a Meglepetésnek, és azt is elárulta, hogy egy rendező javaslatára változtatta meg a keresztnevét.
„A tisztességes nevem Anna, de a legelső színidirektorom azt mondta: »Magának sem a színészi stílusa, sem a külseje, sem a természete nem Annás. Javaslom, válasszuk inkább az Anikó nevet.« Így lettem: Anikó. Mégis arra vagyok a legbüszkébb, hogy ez a keresztnév a színfalak mögött a hosszú évek során Ancsikára szelídült a meglepően sok szeretettől, amit a kollégáimtól kapok.”
Külön szobában aludt a férjétől
A csillogó színpadi jelmezek mögött azonban egy végtelenül visszahúzódó és diszkrét hölgy rejtőzött, akinek életét egy sírig tartó szerelem határozta meg. Bár a férfiak Anikó lábai előtt hevertek, a színésznő magánéletét rendkívüli titoktartás övezte.




Ötvenhárom éven át élt boldog, harmonikus házasságban Körmendi Vilmos zeneszerzővel, a legendás Studio 11 együttes vezetőjével. Kapcsolatuk egyik különlegessége volt, hogy a férj kérésére szigorúan külön hálószobában aludtak, ami biztosította számukra a szükséges alkotói és személyes teret.
Közös gyermekük nem született, de ennek miértjéről a művésznő soha nem beszélt a nyilvánosság előtt.
Gobelinezéssel töltötte az idejét
Amíg a színpadon tündöklő díva volt, addig a civil életben rendkívül kevéssel beérte. Budavári otthonuk magányában verseket írt, gobelint varrt, és antik vitrinekben őrzött bohócfigurákat gyűjtött. Anikó imádta a nyitott tereket és a szabadságot: nyáron vitorlázott a Balatonon, télen síelt.
„Miután minden elfoglaltságom úgymond a »zárt osztályon« – színház, tv, szinkron, film – történik, a szabadidőmben rettenetesen kívánom a friss levegőt és vonzódom a szabad terekhez. Ha valaki nyáron találkozna velem a Balaton valamelyik kikötőjében, igencsak meglepődne, hogy milyen hétköznapian nézek ki: sportos ruhák, semmi smink, kócos frizura” – árulta el nevetve egy korábbi interjújában.
Anikó a színpadot elhagyva átlagember szeretett lenni, és olyan magányos elfoglaltságban, mint a gobelinezés találta meg a hétköznapi örömöket.
„Szívesen gobelinezem, de érdekes módon csak bohócokat keltek életre, amik aztán bekerülnek az antik vitrinbe a többi bohóctársuk közé. A bohócgyűjtés úgy kezdődött, hogy készült rólam egy portréfilm, amiben bohóc-arcot is öltöttem, és olyan fantasztikusan sikerült a maszk, hogy
a bábkészítő megajándékozott egy rám hasonlító, majdnem ember nagyságú bohóccal.”
Jóízűen evett a kocsonyából
barátnők voltak
A művésznőt élete alkonyán a sors nehéz feladat elé állította: hosszú éveken át odaadóan ápolta súlyosan beteg férjét. Amikor Körmendi Vilmos 2016-ban elhunyt, Anikó lelkileg összeroppant. A gyászt képtelen volt feldolgozni, saját haláláig jelen időben beszélt a szerelméről, mintha a férfi még mindig vele lenne, az élete részét képezné.
A művésznő azonban a színpadtól és a munkától nem szakadt el, nyolcvan felett is aktívan dolgozott. A végzetes tragédia 2020 januárjában, mindössze néhány nappal egy boldog szilveszter után érte el. Az év utolsó éjszakáját még legjobb barátnőjével, Galambos Erzsivel töltötte, jóízűen falatozva annak ünnepi kocsonyájából.
Amikor a következő napokban kezdte rosszul érezni magát, a tőle megszokott, túlzott udvariassággal úgy döntött, hogy hétvége lévén nem akarja zavarni a háziorvosát. Ez a mélyen gyökerező szerénység és tapintat végzetesnek bizonyult: a művésznő állapota váratlanul leromlott, és 2020. január 7‑én, 81 éves korában tragikus hirtelenséggel, búcsú nélkül távozott a földi színpadról.
Betegségének konkrét meghatározását és halálának okát a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Anikó ezt a titkát is magával vitte a sírba.
Fotó: Fábián Olga, DFP, Fortepan/Bauer Sándor, Fortepan/Kotnyek Antal, archív




