A Mátrában él, ahol kertjében és a közeli erdőben szedegeti össze az alkotásaihoz a növényeket: leveleket, virágokat, bogyókat és gombákat gyűjt, amelyekkel nemcsak a természet lágy színeit, hanem különböző technikákkal mintákat hoz létre.
„A MOME elvégzése után eredeti szakmám szerint pár évig gyerekruhákkal foglalkoztam, majd sokáig a patchwork volt a fő irány: lakástextileket és gyerekszoba-kiegészítőket, később textilékszereket készítettem. A színek mindig is fontos szerepet játszottak a munkáimban, viszont a vegyi festékek helyett próbáltam olyan technikát találni, ami természetes” – mondja a textiltervező.
Folyamatosan kísérletezik
Mindig is felfedező típus volt, és próbált új utakat bejárni a munkája során. A színezés után elkezdett a fák, bokrok leveleit és a virágok szirmait felhasználva nyomatokat készíteni természetes anyagokra.
„Az ecoprinttel 2019-ben kezdtem el többet foglalkozni. A Covid alatt bezárt az összes boltunk, nem voltak vásárok, így lett időm izgalmasabb dolgokkal kísérletezni. Folytattam a korábbi növényi festés próbálkozásaimat, és teljesen belemerültem, melyik virágból, levélből, bogyóból milyen árnyalatokat lehet kihozni, amelyek fémsókkal pácolva más és más színeket adnak” – meséli Teri, akinek egyik pályatársáról is kiderült, hogy hasonló úton indult el, és mivel mindketten kalandorok a szakmában, összefogtak.
„Ludvig Nikóval elkezdtünk együtt dolgozni, és rájöttünk, hogy sok közös van bennünk. Eleinte konyhai hulladékokkal kísérleteztünk, hagymalével és az avokádó héjával, utóbbival nagyon szép narancsos rózsaszín árnyalatokat lehet elérni, hasonlóan a birsalmafa leveleihez. Minél többet tudunk a növényekről, annál izgalmasabb a folyamat. Egy szép levélmotívum már önmagában is érdekes, de kíváncsiak voltunk, ad-e színt, vagy csak formát. Minden egyes alkalom egy új felfedezés és izgalmas kaland.”
Gombával, dióval, zuzmóval is fest
Teri nemcsak leveleket használ, hanem gombákkal is dolgozik.
„Nagy gombarajongó vagyok, apukámmal gyerekkoromban sokat kirándultunk az erdőben, nagyapám és dédapám is erdőmérnök volt, a családban erősen jelen volt a természet iránti szeretet, amely összeért a szakmámmal. Jó néhány évvel ezelőtt beiratkoztam egy gombatanfolyamra, közben kiderült, hogy festeni is lehet velük.
Ezt újabb kihívásnak éreztem, ami jól beilleszthető a természetes festés témába. Itthon körülbelül két-háromezer gombafaj van, elkezdtem utánaolvasni, hogy Amerikában és Észak-Európában melyekkel színeznek. Eddig 83 olyan hazai gombafajt sikerült találnom, amivel értékelhető eredmény született” – meséli Teri, aki hosszú évekig kísérletezett.
„Mindegyikre csináltam tesztet, háromféle páccal kipróbálva, amelyek rögzítik, módosítják a színt. A legtöbbel barnás és sárgás árnyalatokat lehet elérni, de egyes gombafajokkal lilát és vöröset is festhetünk, viszont csak állati eredetű szálakra – gyapjúra és a selyemre – működik, pamutvászonra például sajnos nem. A zuzmók pedig azért érdekesek, mert pácolni sem minden esetben kell.
Többféle módszerrel lehet színt kinyerni belőlük: főzéssel vagy ammóniás érleléssel.
A nagy felfedezés, hogy egy bizonyos fajtából egy elég ritka, liláspink színt is sikerült előállítani. Izgalmas út, hogy nem valamiből tanulom, hanem magam fedezem fel, majd adhatom át a tudást és a technikát másoknak. Az, hogy mivel dolgozom, szezonális, amelyik növény virágzik, vagy bogyó érik, úgy osztom be az évet. Most például a feketedió időszaka van.”
Aprólékos munkafolyamat
Budapesti műhelyében bepillantást engedett alkotói folyamataiba. Az összes lépést azonban egy-két óra alatt lehetetlen lett volna megmutatni, ugyanis körülbelül egy hétig tart, mire egy textil teljesen elkészül.
„A növényeknek van festék- és tannintartalmuk, ezt használjuk ki az ecoprintnél. A növényi részek többszöri felmelegítése és pihentetése, leszűrése követi egymást felváltva, míg a festőlé eléri a kívánt árnyalatot. A technika hosszú folyamat, amely megkívánja az időt, a megfelelő előkészületeket, valamint a türelmet és a várakozást.
A művelet az anyag kiválasztásánál kezdődik: többnyire újrahasznosított textileket használok, amelyeket mosószódával kimosok, majd timsóval pácolok. Közben leszedem a terméseket, leveleket, amikből elkészítem a festéklevet. Erre általában egy nap is rámegy, főzögetem, leszűrögetem, aztán összegyűjtöm a mintázáshoz leveleket, virágokat, amelyeket szintén alaposan ki kell válogatni. Az anyagot, segédanyagot festjük, és/vagy egyéb fémsókkal kezeljük. Kirakjuk rá a levelekből a mintát, egy hengeres farúdra feltekerjük, szorosan megkötözzük, és a kis csomagot egy edényben kigőzöljük, majd miután kihűlt, óvatosan kibontjuk.
A legizgalmasabb rész, amikor elénk tárul a természet egy darabkája, a növényi részek lenyomata, amely tetszőleges színekben pompázik. Ezenkívül több technika van, és az sem mindegy, melyik festéklével, milyen levelet használunk. Az is a szép ezekben az alkotásokban, hogy a harmónia mindig jelen van: a növények természetes színét nem lehet elrontani, bármelyik színt egymás mellé tesszük, mindegyik passzol a másikhoz. Ugyanakkor ismerni kell, mivel dolgozunk, hiszen vannak növények, amelyek irritációt is okozhatnak. Ludvig Nikóval tartunk workshopokat és többnapos táborokat is, amelyek nekünk is mindig nagyszerű élmények.”
Két kiállítása is van most
November közepéig lehet megnézni Teri munkáit Budapesten és Győrben. „Személyes tárlatvezetést is tartunk Nikóval, amelyen mesélünk kicsit az ecoprintről és a festőgombákról. Nagyon jó volt ezen a közös témán dolgozni, ha sokszor csak virtuálisan is, de kapcsolatban lenni egymással, látni, ahogy alakulnak a munkák. Tervezünk jövőre új kiállítást is a legfrissebben kikísérletezett növénynyomatokról, és jó lenne egyszer egy könyvet is összerakni. Addig is a Tinctoriart nevű nyílt csoportunkban osztjuk meg a tapasztalatainkat, ahová bárki csatlakozhat.”
Fotó: Schumy Csaba, privát
