Annak idején Attila édesapja, Marácz György egy ék-szerész mellett volt tanonc a Király utcában. Az ügyes-kezű fiúnak azonban hamar feltűnt, hogy a kalaposok egyre-másra jönnek, hogy szebbnél szebb ékszereket készítessenek, így szöget ütött a fejébe, hogy egy kalapos bizonyára jól keres. Ezért aztán átszegődött egy kalaposmester mellé. „Idővel megtetszett neki, hogy az élettelen anyagból egy hordható, díszített műremek készül, ami a fejre téve életre kel – meséli fia, Attila. – Miután kitanulta a mesterséget, saját boltot nyitott a Wesselényi utcában. Mivel édesanyám is mellette dolgozott, így szinte az üz-letben nőttem fel. Olyanok adták egymásnak a kilincset, mint Pécsi Sándor és Feleki Kamill. Sőt, gyakran jött Korda György is, mert a nagynénjének néhány kapualjjal arrébb volt kesztyűsboltja.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
