Pilvax vagy inkább Fillinger?
A legendás kávéházat ebben az időben új vezetője után sokan Fillinger néven emlegették. Az 1838-ban nyílt vendéglátóhely kezdetben valóban Pilvax Károly nevét viselte, de régi tulajdonosától Fillinger János vette bérbe, így 1848-ban már sokszor az ő nevét használta, aki beszélt róla. Bár kétségtelenül volt, aki még mindig Pilvaxként ismerte. Az ide járó fiataloknak azért lett a törzshelye, mert a kávé mellé ingyen reggeli járt, ráadásul közel volt a városházához. A hely a forradalomban egy időre a Szabadság-csarnok nevet kapta.
Bécs adta meg a jelet
Az ellenzéki ifjak eredetileg pár nappal későbbre, március 19-re tervezték az akciójukat. Ekkor volt ugyanis Pesten a József-napi vásár, és arra számítottak, hogy a városba érkező rengeteg embert könnyebb lesz feltüzelni. A Rákos mezejére tervezett forradalmi bankettjüket viszont épp a marhakereskedők területfoglalása miatt kellett lemondaniuk erre a napra. Ám Bécsben március 13-án kitört a lázongás, és a hír Pestre is eljutott, így a forradalmárok lépéskényszerbe kerültek.
Lehet egy ponttal több?
A 12 pont már március 11-re elkészült, a kiáltványt a fiatalok a március 19-i vásáron akarták a tömeg elé tárni. A listát bevezetéssel is ellátták, ami az országgyűlés rendjei felé indokolta a kezdeményezést. Ebből a változatból még hiányzott a politikai foglyok szabadon bocsátása, ami később tizenharmadikként került bele. Hogy a számot visszaszorítsák a jól hangzó 12-re, a hadsereget érintő két pontot összevonták: „A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.”
Ez is érdekelhet: Hátborzongató szépségtrükkök a történelemből
A repülő szurony
Petőfi élete órákkal a forradalom kitörése előtt majdnem tragikus fordulatot vett. A bécsi események hírére Jókai lakásán Vasvári Pál ugyanis izgatottan járkálva, óvatlanul hadonászott barátja botjával, nem tudván, hogy abban egy szurony van elrejtve. A fegyver egyszer csak kirepült, elszáguldott Petőfi mellett, majd beleállt a falba. „Jó jel! A szurony hegye Bécs felé mutat” – reagált nyugodtan a költő.
Petőfi nem szavalt a Nemzeti Múzeumnál
Petőfi eredetileg a „Rajta, magyar!” kifejezéssel indította a Nemzeti Dalt. Amikor azonban először felolvasta, Szikra Ferenc megjegyezte: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!” A költő négyszer mondta el művét: a kávéházban, az egyetemen, az intézmény előtt az Egyetem téren és a nyomda bejáratánál. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén buzdító beszédet tartott, de itt egy színész szavalt helyette.
A múzeumi lépcsőkön verset mondó Petőfit csak a Pesti Divatlap címlapján rajzolták meg, olyan nagy sikerrel, hogy a jelenet azóta is kiradírozhatatlan az emlékezetből.
Kamu volt a nyomdafoglalás
A közkeletű történet szerint a forradalmárokat közel kétezer fős tömeg kísérte a Landerer & Heckenast nyomdához, amelyet lefoglaltak. Valójában azonban a tulajdonos kérte a cenzúra pecsétjét, ez igazolta volna, hogy kinyomtathatja a 12 pontot. Az ifjak egy pillanatra elbizonytalanodtak, és már épp indultak volna haza, amikor Landerer finoman odasúgta nekik, hogy akár le is foglalhatnának egy nyomdagépet.
Hogy a színjáték még hihetőbb legyen, saját kérésére bezárták az irodájába. Társa, Heckenast Gusztáv még óvatosabb volt, ő a hírek hallatán aznap inkább nem ment dolgozni. A Nemzeti Dal kalandos története még itt sem ért véget: Petőfi fejből írta le egy papírra a szedőknek, mert az eredeti példányt az események hevében otthon felejtette.
Jókai Mórt Táncsicsnak nézték
A forradalom másik jól ismert eseménye, amikor a tömeg kiszabadította a budai Várban bebörtönzött Táncsics Mihályt, akit a jobbágyság felszabadítását követelő röplapjaiért ítéltek el. Amikor odaértek a tömlöchöz, a rab épp az igazak álmát aludta. Táncsics az érte küldött hintóban is azonnal elaludt, és még este, a Nemzeti Színház előadására sem tudták felkelteni. Az előadás előtt Jókai arra készült, hogy a színpadról jelentse be a nap hősének távolmaradását, ám Laborfalvi Róza épp akkor tűzte fel a mellére a kokárdát egy csók kíséretében, amikor felgördült a függöny. Az ünneplő tömeg azt hitte, hogy Táncsicsot látja, és kitört a tapsvihar, az éljenzés.
Az egyik rabról megfeledkeztek
Miután Táncsicsot kivezették az épületből, a felkelők bezárták a börtönt. Az ottfelejtett rab, Eftimie Murgu román származású ügyvéd a várfalról nem mert lemászni, ezért leveleket és füvet rágcsálva bírta ki, amíg rátaláltak. Április 8-án, a pesti román ifjúság tüntetésének köszönhetően szabadult ki, de mindez nem csorbította a forradalom iránti hűségét.
Jól jött egy királygyilkosság
A Nemzeti Színház műsorán eredetileg egy másik darab szerepelt volna, de az események hatására Bajza József, a prózai részleg igazgatója személyesen rendelte el, hogy Katona József Bánk bánját kell játszani. A plakátra kézzel írták rá a műsorváltozást. A forradalmi ifjúság azért is lelkesedett a darabért, mert úgy érezték, hogy az ügyüknek jól jön a királygyilkosság, még akkor is, ha az szimbolikusan, a színpadon történik.
Fotó: AdobeStock
