Kislánya tartja fiatalon Pély Barnát: „Abigél miatt úgy érzem, épp csak elkezdődött az életem”

Barna és felesége, Évi nem is lehetnének boldogabbak.

„Abigél tündéri kislány, jókedvű, mosolygós, nagyon jó vele lenni. Fantasztikus, új érzések kavarognak bennem. Sokszor egy szimpla fogmosás is boldogsággal tölt el, csak azért, mert hallom, ahogy gügyög a szomszéd szobában az édesanyja karjában. Megváltozott az életünk, de pont erre vágytunk. Persze vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni, de megoldjuk” – mondja a zenész.

Felváltva kelnek a kicsihez éjszaka

Abigél három hónapos, rengeteget alszik és jól is eszik. Édesapja jelen volt a szülőszobában, amikor világra jött.

„Most már kezd kinyílni számára a világ, úgyhogy a közös játék is élmény vele. De még hagy dolgozni és felkészülni a turnéra. Az biztos, hogy amikor dolgozom otthon a stúdiószobámban, akkor sokkal gyorsabbnak és hatékonyabbnak kell lennem, mint a kislányom születése előtt. Az éjszakai ébredéseket általában úgy oldjuk meg, hogy felváltva kelünk a kicsihez. De gyakran, ha valamelyikünk fáradtabb, akkor a másik automatikusan többször kel” – meséli Barna, aki élvezi az apasággal járó feladatokat.

„Nagyon szerencsés vagyok, és hálás, hogy Barnabás is kiveszi a részét az Abigél körüli teendőkből. Így mindketten tudunk pihenni és dolgozni is – veszi át a szót Évi. – Már a várandósság alatt gyakran elmondtam Abigélnek, hogy mi nagyon szeretünk aludni, és nehezen viselnénk a hosszú éjszakázásokat, ezért legyen ránk is tekintettel. Egyelőre, úgy tűnik, hogy ez bejött, vagy egyszerűen ő is szeret aludni.”

Évi aggódósabb, Barna lazább szülő

Barna és Évi hat éve szerettek egymásba, kislányuk érkezésével a kapcsolatuk még szorosabbá vált.

„Előnyünkre változtunk. Még elmélyültebbek lettek az érzéseink egymás iránt. Nemcsak társként, hanem anyaként és apaként is értékeljük egymást, ami a kapcsolatunkat egy magasabb szintre emelte. A várandósság és a gyermekünk születésének közös élménye egy örök kapocs az életünkben. Évi cuki, aggódós, nagyon kedves anyuka, aki az életét is feláldozná a kislányunkért, hogy boldog legyen. Aggódósabb, mint az édesanyák általában.

Én pedig lazább vagyok, amikor kiutat keresünk egy-egy ismeretlen helyzetből. Kiegészítjük egymást ebben is” – mondja a büszke apa.

„Barnabás csodálatos édesapa, aki nem csak nekem, de a kislányunknak is a támasza lett. Boldog vagyok, és büszke arra, hogy Abigél ugyanannyira apás, mint anyás. Olyan hihetetlen és csodálatos dolog, hogy Abigél kettőnkből egy külön entitás lett, és már alig várjuk, hogy még jobban megismerjük a kis személyiségét. Kíváncsiak vagyunk, melyikünktől mit örökölt, és mi az, amit ő hozott magával. Még nehéz megmondani, kire hasonlít, napról napra változik. Egyébként a kiskori képeinket visszanézve mindkettőnk vonásait örökölte. De jelenleg, amikor meglátják, a legtöbbször az hangzik el, hogy tiszta apja” – meséli Évi.

Retrónak tartja magát, de ettől boldog

A gyereknevelés terén hasonlóan gondolkodnak a szülők.

„Nagyon szeretném, ha Abigél mindig azt érezné, hogy ránk számíthat, bármiről is legyen szó, de meg kell tanítanunk az önállóságra és boldogulni az életben – folytatja az anyuka. – Most már szülőként azt mondom, hogy ez nem könnyű, de ezt az útravalót kaptam én is a szüleimtől, amiért hálás vagyok nekik. Már egészen kis korom óta hagytak dönteni bizonyos dolgokban, amivel önállóságra neveltek, de mindig ott voltak, és most itt vannak, ha bármire szükségem lenne.”

Barna szigorúbb nevelést kapott, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a gyermekük megkapja azt a fajta szabadságot, amit gyermekkorában ő is megkapott.

„Bár a világ folyamatosan változik, én mégis úgy látom, hogy a konzervatívabb értékrend ad tartást egy felcseperedő gyermeknek, még akkor is, ha később a saját gondolatisága fogja vezérelni. Az Esztergomi Ferences Gimnázium tanulója voltam, ahonnan hoztam egyfajta attitűdöt. Emellett ezt a több mint 20 évnyi oktatói tapasztalatom is alátámasztja. Szóval, ebbe az édesapámtól tanult gondolkodás irányába fogom terelgetni a lányomat úgy, hogy közben teljes mértékben önmaga legyen, és így keresse a boldogságát” – árulja el a zenész, aki idén az 50. születésnapját ünnepli.

„A kislányom miatt úgy érzem, hogy az életem éppen csak elkezdődött. Az 50 egy kerek szám, több mint 25 éve vagyok a pályán, de úgy érzem, még bőven van bennem puskapor. Egy biztos, most már hivatalosan is retró előadóművésznek érzem magam, és boldog vagyok.”

Fotó: archív