A 81. évüket betöltött pedagógus házaspár, Margó és Géza már óvodásként ismerték egymást, majd gimnazista korukban újra összehozta őket az élet. Egy kecskeméti társasház negyedik emeletén élnek, éppen a két egykori szülői ház között, ahol a gyerekkorukat töltötték. Jó erőnek örvendenek, nyugdíjasklubba járnak Szentkirályra, és készülnek a jövőre esedékes 60. házassági évfordulójukra. De ne szaladjunk ennyire előre!
Már az óvodában is együtt játszottak
„Szerelem volt első látásra. Éreztük az összhangot, ami a mai napig kitart. Szinte nevetséges, ha egyikünk piros kabátot vesz, akkor a másik is. Idegenek mosolyogva mondják: milyen helyesek vagyunk” – meséli Margó.
Kisgyerekként is szívesen voltak együtt, legalábbis így mesélték a szüleik. Gézáék akkoriban még Budapesten éltek, de a nyarakat a kecskeméti nagymamájánál töltötte, így találkozott Margóval.
„Már az óvodában lovacskásat játszottunk, a két hajfonatát fogva, de akkor még gyerekek voltunk. Évekig nem sokat tudtunk egymásról, elsős gimnazisták voltunk, amikor ismét keresztezték egymást az útjaink: egy baráti társaságba jártunk, tánciskolába, diákbálokba. Ősszel volt egy film, amit a városi moziban vetítettek, ott találkoztunk” – emlékezik vissza Géza.
A városok sem választhatták el őket
Akkoriban még a hétköznapi mozira az osztályfőnöktől kellett engedélyt kérni, de Margó otthon felejtette az ellenőrző könyvét. Szerencsére csak két utcával lakott arrébb, és Géza volt annyira gáláns, hogy hazakísérte érte. Onnantól kezdve nem telt el úgy nap, hogy ne találkoztak volna.
„Tanítás után együtt mentünk haza, így ment ez az érettségiig, majd főiskolások lettünk. Mindketten a pedagógus pályát választottuk, de más városban tanultunk, Margó Baján, én pedig Szegeden. Leveleztünk, és ha hazautazhattunk, találkoztunk. Hiába nem láttuk egymást nap mint nap, egyértelmű volt, hogy ez a szerelem kitart, kiállja az idő próbáját a távolság ellenére is.”
Már óvodában is egymás kezét fogták: 60. házassági évfordulójára készül Pásztor Géza és Margó
Mindkét fiukat elvesztették
A főiskolán Margó végzett előbb. A szülői háztól nem messze, Szentkirályon kapta meg első, majd 42 évig tartó első állását. Egy évvel később Géza is visszatért Kecskemétre.
„60 évvel ezelőtt, november 7-én lettünk jegyesek, ez a dátum azóta is ünnep.
Egy nagyon szép fehér rózsával kérte meg a kezem édesapámtól, majd rá egy évre egybekeltünk.
Kaptunk szolgálati lakást, találtunk új barátokat, pótcsaládot, néhány évre rá pedig jöttek a gyerekek. Akkoriban egy falusi iskolában nem volt olyan lehetőség, hogy ne kezdjen tanévet az ember. Mindkét fiunk március végén született, így is terveztük, szeptemberben már tudtam tanítani. Mi még szombaton is dolgoztunk, de valaki mindig volt otthon, aki ebédet készített, ellátta a gyerekeket. Édesanyám is sokat segített, ha kértük, ő pattant és jött” – meséli az asszony.
Az évforduló mindig nagy ünnep
Az évfordulóikat igyekeznek mindig ünnepélyessé tenni, de a legemlékezetesebb az ezüstlakodalmuk volt, mert napra, órára pontosan ugyanakkor nősült meg az idősebb fiuk, ők pedig megerősítették az összetartozásukat a kecskeméti Városháza dísztermében.
„Abban a reményben tartottuk ugyanazon a napon, ha majd ők 25 éves, mi pedig 50 éves házasok leszünk, együtt ünneplünk ismét. A sors azonban közbeszólt, mind a két fiút elveszítettük, az egyiket 12, a másikat 8 éve, mindkettőt teljesen váratlanul.
Ez volt életünk legnehezebb időszaka, és ha nem vagyunk egymásnak, akkor nem tudom, hogyan viseltük volna el.
Komoly próbatétel volt, az adott erőt, hogy egymásra számíthattunk, a kettőnk közti kötelék még szorosabb lett.”
Ez is érdekelhet
- Évekig volt Gobbi Hilda szeretője, mégis alig tudni róla valamit: Temessy Hédi diszkréten kezelte párkapcsolatát
- Tíz év után végre kiderült az igazság: ezért mondott fel valójában a TV2-ben Gombos Edina
- Nem foglalkoztak vele, viharos szerelemben élt Lorán Lenke: „Elszerettek a vízilabdázó férjemtől”
A mai napig kézen fogva sétálnak
Két unokájuk van. Ugyan mindketten külföldön élnek, de minden találkozásnak nagyon örülnek. Lányunokájuk harmincéves, számára is példamutató a nagyszülei házassága, ugyanis ő is Margithoz és Gézához hasonlóan pontosan nyolc év ismeretség után házasodott meg.
„A papa vezette oltárhoz, gyönyörű pillanat volt. Jóleső érzés, hogy követte a példánkat” – mondja Margó, aki kéretlenül nem ad tanácsot, de ha megkérdezik, mit gondol a hosszú és boldog házasság titkáról, azt válaszolja.
„A szeretet, és az, hogy mindig együtt mozdulunk mindenre, bármi tennivaló akad. 35 évig volt egy kertünk gyümölcsössel, szőlőlugassal, veteményessel és egy tündéri kis faházzal egy öreg diófa alatt. Ott termett gyümölcs, savanyúságnak való és sok virág tavasztól őszig. Idén beláttuk, sok munka ez már ebben a korban, de ott is mindketten fogtuk a dolgoknak azt a végét, amire szükség volt. Sose vártuk, hogy majd a másik megcsinálja.”
Természetesen, mint bárki másnál, náluk is előfordul, hogy nem értenek egyet valamiben, de arra figyelnek, hogy mindent megbeszéljenek.
„Soha nem bántottuk meg egymást. Nem fekszünk le haraggal, este még összebújunk egy kicsit, beszélgetünk, tervezgetünk, és puszival zárjuk a napot.
A mai napig kézen fogva járunk. Egy egész életet éltünk le így, kéz a kézben.
És ha csak egy szelet sütemény marad, egyikünk sem eszi meg az egészet, hanem elfelezzük.”
Kecskemét egyik hagyománya a Valentin-naphoz kapcsolódó házasság hete, amelyhez jövőre ők is kapcsolódnak. Úgy tervezik, hogy megerősítik a fogadalmukat.
Csendesen karácsonyoznak
Margit szeret sütni-főzni, és az otthonukat is ünnepi díszbe öltöztette.
„Mióta nincsenek a fiúk nem állítunk karácsonyfát. Egy kristályvázába teszünk fenyőágakat izzósorral, az a jelképes karácsonyfánk. A konyhában viszont őrizzük a hagyományt, ahogy a legtöbb házban, nálunk is készül ünnepi vacsora: hal, székely káposzta és sok-sok finomság.”
Fotó: Schumy Csaba
