Tau bácsi ugyan sohasem szólt egy szót sem, de mindig ott termett, ahol éppen segítségre volt szükség. Kis bábúvá zsugorodó alakjával, mindig a gyerekek mellett állt. Segített nekik a problémáik megoldásában, miközben számos mulatságos, izgalmas kalandba keveredtek.
Jártak a hegyekben, az iskolában, a cirkuszban, de egyszer még egy elefánt is problémát okoz, amikor elveszi Tau bácsi varázskalapját.
A sorozat ritka televíziós jelenség volt a hetvenes évek Közép-Európájában: koprodukció a vasfüggöny két oldala között, amely nem a különbségekre, hanem a közös gyerekkori élményre fókuszált. Ez az, amitől a figura generációkon átívelő bája ma is eleven – írta a Filmovy Prehled.
A színészre szabták a szerepet
A hetvenes évek tévéje tele volt harsány szignálokkal és didaktikus narrációval. Aztán megjelent egy elegáns úr a képernyőn, fehér szegfűvel a hajtókáján, keménykalappal a fején, összecsukható esernyővel a kezében. Nem szólt, csak finoman biccentett, kopogtatott a kalap peremén, és máris kibomlott a varázslat.
Magyarul Tau bácsinak hívtuk, Csehszlovákiában Pan Tau néven futott, és azóta is külön fejezet a közép-európai tévénézés emlékezetében. A teljes, 33 részes sorozat 1970 és 1979 között készült a csehszlovák televízió, a Barrandov és a nyugatnémet WDR koprodukciójában, a figurát pedig Ota Hofman író és Jindřich Polák rendező találta ki, kifejezetten a pantomimben erős főhősre szabva.
A csendes burleszk tévére hangolva
Tau bácsi lényege nem a trükk, hanem a gesztus. A humor forrása a csend, a pantomim és az az aprólékos elegancia, amelyben a figurát a később Oscar-díjas jelmeztervezőként is világhírű Theodor Pištěk öltöztette.
A Stresemann-öltöny, a szegfű és a fekete ruha már önmagukban karaktert rajzoltak, a kalap koppantására pedig miniatűr csodák történtek. Hol bábfigura méretére zsugorodott a hős, hol tárgyakat bűvölt elő, hol csak észrevétlenül segített a gyerekeknek kilábalni egy családi zűrből.
Számos országban volt hős a gyerekek szemében
A sorozat a vasfüggöny két oldalán is otthonra talált. A nézők gyerek- és felnőttkorú rétegeihez egyaránt szólt, miközben alig engedte be a képernyőre a kor ideológiai kényszereit. A kooperáció a WDR-rel és a prágai Barrandovval nemcsak pénzt és technikát hozott, hanem azt a vizuális finomságot is, amelybe könnyű volt beleszeretni Berlinben, Stockholmban és Budapesten is a gyerekeknek.
Ki volt a „szinte néma” hős arca?
A szerep kulcsa a főszereplő mozdulataiban rejlett. Tau bácsit a prágai színpadokon edződött pantomim-mester, Otto Šimánek formálta meg. A Színművészeti Konzervatóriumban pantomimet is tanított, és a Városi Színház társulatában játszott, mielőtt a tévében kontinenst hódított. Életének fő műve lett a néma varázsló. Šimánek 1925-ben született Třešť városában, és 1992. május 8-án halt meg Prágában, 67 évesen.
A tévésorozat után, tíz évvel a befejezést követően mozifilmben is visszatért a karakterhez: a Pan Tau – Der Film 1988-as premierje lezárta a klasszikus korszakot, és finoman önreflexív búcsú lett az ikonikus figurától. Két évvel később még egyszer felvette a fekete jelmezt, amikor Nena Du bist überall című dalának prágai klipjében cameo-szerepben felbukkant.
Šimánek halálának közvetlen oka a sajtóhírek szerint daganatos betegség volt. Třešť főterén ma is ott áll a fából faragott Pan Tau-szobor, amely a város emlékezetében rögzíti a derűs eleganciát.
A színész magánéletéről keveset beszélt, a nagy, országos vihart kavaró ügyek elkerülték. A pályaképet így ma is a szakmai teljesítmény, a pantomim-mesterség és a tévélegendává lett szerep határozza meg.
Ez is érdekelhet
A két „szülő”: Hofman és Polák
Tau bácsi világa nemcsak a főszereplő testbeszédén állt. Ota Hofman író és Jindřich Polák rendező alkotótársként dolgozták ki a figurát, a gyerekirodalmi fantáziát és a modern televíziós dramaturgiát finom humorral vegyítve.
Hofman gyerekirodalmi és tévés munkái közül több klasszikussá vált, köztük A látogatók és a Lucie-történetek. Hofman 1989-ben hunyt el, Polák 2003-ban, és mindketten a cseh–csehszlovák popkultúra panteonjába kerültek.
Újrakezdés a jelenben: a 2020-as reboot
- A karakter időtlen. 2020 őszén a néma úriember újra visszatért a képernyőre, ezúttal egy német gyártású, angol nyelvű családi sorozat főhőseként, Matt Edwards brit bűvész–komikus alakításában.
- A 14 részes változatot az ARD mutatta be, modern középiskolai közegbe helyezve a figurát, de megtartva a beszéd nélküli, empatikus alapkaraktert.
- Edwards maga a brit tehetségkutatókból is ismert, a szerepre 2019-ben választották ki, miután a gyártók hosszú casting után találták meg a „csendes varázslat” mai arcát.
Miért szeretjük ma is?
Könnyű lenne puszta retróként beszélni Tau bácsiról, de a sorozat egyfajta mozgóképes etikett is volt. A csendes, figyelmes, gyerekekhez lehajoló felnőtt mintája. A tévéjelenetek úgy oldottak fel hétköznapi konfliktusokat, hogy közben a valóságosan létező feszültségeket nem harsogták túl.
Talán ezért bírta ki, hogy különböző nyelveken, különböző politikai kontextusokban is otthonra találjon. A bűrinka alatt nem volt ideológia, csak jól időzített gesztus. És talán ezért hat ma is. Mert a varázslat látszólag kicsi. Valójában a figyelem a trükk. A csend, amely helyet hagy annak, aki éppen bajban van.
Fotó: Mafab
