Ha a magyar konyha szóba kerül a világban, a sztereotípia szerint a halászlé, a gulyás és valamelyik pörköltünk szokott előjönni, amit talán mindenki ismer. Aztán jön második körben a lángos, a kolbászok és talán a Rákóczi túrós, de a Taste Atlas összesítése szerint szerencsére már sokkal árnyaltabb a kép, ami rólunk, és az étkezésünkről a világban kialakult.
A bundás kenyér – nekünk legalábbis meglepetésre – a harmadik helyen végzett ugyanis a rangsorban a Taste Atlas világméretű szavazásában, amiben minden ország legjobb fogásait keresik. A klasszikus hétvégi reggelid a Best Hungarian Foods rangsorában, vagyis a legjobb magyar kaják felsorolásában szerepelt ilyen jól.
A listán az első a csabai kolbász, a második a híres szegedi szalámi lett, így tényleg igazán meglepő a lista harmadik helyén ez az olcsó, maradékmentő fogás, amit sokan olyan hó végi napokhoz kapcsolunk, amikor szeretüünk spórolni a kosztpénzen,
A TasteAtlas Magyarország tojásos kedvence kapcsán kifejezetten sós, vacsorának is beillő fogásról ír, amelyet majonézzel vagy tejföllel is kínálnak. Az oldalon 4,4-es értékelést kapott, vagyis a nemzetközi közönség is egyértelműen finomnak tartja.
Van legrosszabb is persze, amit úgy jellemeznek külföldön, hogy féregre hasonlít, az íze meg olyan, mint a sárnak.
Ezeket olvastad már?
Bundás kenyér, ahogy a világ látja – és ahogy mi esszük
Van abban valami jólesően magyar, amikor a szombati maradék kenyér vasárnap reggel új életre kel egy serpenyőben. Nálunk a bundás kenyér sós, fokhagymás, tejföllel vagy ketchuppal koronázott, ráérős reggeli vagy villám-vacsora, sokaknak óvodai emlék citromos teával.
A klasszikus hazai verzió gyakran hétvégén kerül az asztalra, és a legjobb frissen, melegen – mindez egy generációs közös nevező.
Mióta esszük, és honnan jön az ötlet?
A tojásos kenyér gondolata idősebb, mint a „francia pirítós” elnevezés. Az ókori Rómától kezdve fel-felbukkan: az Apicius gyűjteményében szerepel egy tejbe áztatott, olajban sült, mézzel meglocsolt változat, a középkori Európában pedig a francia Le Viandier és a 14. századi német receptek is rögzítik a technikát.
A francia név, a pain perdu „elveszett kenyeret” jelent, vagyis pontosan arra szolgált, amire ma nálunk is szívesen használjuk, a szikkadt kenyér megmentésére. Angliában eggy bread, Németországban Arme Ritter, Skandináviában is a „szegény lovag” neve él tovább, nálunk pedig a beszédes bundás kenyér maradt meg a mindennapokban.
A bundás kenyér magyar neve és sós íze a 20. században rögzült a háztartásokban, a közép-európai hagyományokkal párhuzamosan. A hazai gasztro-sajtó máig úgy említi, mint egyszerű, nosztalgikus reggelit vagy gyors vacsorát, ami gyakran fokhagymával bedörzsölve, tejföllel, sajttal kerül az asztalra.
Nálunk maradékmentő, máshol desszert – miért ennyire sokarcú?
A bundás kenyér univerzuma egyszerű alapokra épül: kenyér, tojás, néha tej, egy serpenyő. Éppen ezért mindenhol ott születik meg, ahol kenyér a mindennap része. Nálunk praktikus, pénztárcabarát „mentőöv” a szikkadt kenyérnek, és technológiai okból is működik: a kevésbé friss szelet jobban tartja a tojást, szebben sül. Felesleges is friss kenyérrel próbálkozni, nem lesz ugyanolyan finom.
Külföldön viszont nagyon sok helyen édesen eszik. A Nosalty összefoglalója szerint arányaiban több az édes recept a világban, míg mi a sós verziót érezzük „alapnak”. Így különösen jól eső érzés, hogy ilyen jól szerepelt mégis a világméretű szavazáson.
Így eszik a bundás kenyeret a nagyvilágban
- Franciaország – pain perdu: vastagabb szeletek édes, vaníliás-cukros-tojásos-tejes keverékben, vajon sütve, porcukorral, gyümölccsel vagy sziruppal tálalva. A név a „megmentett”, azaz elveszett kenyeret idézi.
- Nagy-Britannia – eggy bread: gyakran sós, egyszerű fűszerezéssel, akár sajttal, paradicsommal, baconnel. A lényeg ugyanaz, mint nálunk, csak a tálalás billen sós irányba.
- Németország – Arme Ritter: a „szegény lovag” történeti neve 14. századi forrásokban is felbukkan, gyakran fahéj-cukorral, gyümölccsel.
- Spanyolország – torrijas: hagyományosan nagyböjt-táji édesség, cukros-tejes-tojásos áztatás után aranybarnára sütve, cukorral, fahéjjal.
- Hongkong – töltött french toast: két szelet közé mogyoróvaj vagy kókuszlekvár kerül, tojásba mártva, kisütve, a tetején vaj és szirup, igazi kávéházi klasszikus.
- USA és Louisiana – pain perdu: francia–kreol hatás, bő választék szirupokkal, gyümölcsökkel, desszertként vagy brunchként.
Nálunk miért maradékmentő?
Egyrészt történetileg is így alakult: a tojásos kenyér világszerte a „stale bread”, vagyis a „veszett kenyér” újraélesztésének találmánya, a francia pain perdu név is erről beszél. Másrészt technikailag ez adja a legjobb textúrát, a hazai praktikák szerint is a kissé szikkadt, 1–2 napos kenyérrel lesz kívül ropogós, belül szaftos. Ha friss kenyeret használsz, több nedvesség marad benne, nehezebben veszi fel a tojást, az eredmény könnyebben lesz tocsogó.
Így készül a tökéletes bundás kenyér
- Kenyér: egy-két napos, szeletelt fehér vagy kovászos kenyeret, legfeljebb 1–1,5 cm vastagra szeletelve. A szikkadt szelet szebb bundát kap.
- Tojás: villával verd fel, adj hozzá csipet sót, esetleg borsot. Ha lazítanád, kevés tej mehet bele, de ne túl sok, hogy ne ázzon el.
- Áztatás: mindkét oldalt villámgyorsan forgasd meg a tojásban, ne tocsogjon, azonnal tedd a serpenyőbe.
- Sütés: közepesnél picit erősebb lángot használj, előmelegített olaj vagy olaj–vaj keverékben, oldalanként 1–2 percig süsd, majd papírtörlővel itasd le a felesleges zsiradékot.
- Tálalás: fokhagymával bedörzsölve, sóval megszórva, tejföllel, salátával, vagy a retró-vonalon ketchuppal. A gyerekek verziója lekvárral is működik.
Fotó: gettyimages
