Aki a hatvanas–hetvenes években nőtt fel, annak Split neve nem egyszerűen egy tengerparti várost jelent. Inkább egy álmot, amit sokan először az IBUSZ katalógusok lapjain láttak: fénylő tenger a Juguszláviához tartozó Adrián, fehér kövek, pálmasorok, és egy olyan világ ígérete, amely egyszerre volt elérhető és mégis távoli.
A busz ablakán át először meglátni a tengert – ez volt az a pillanat, amire egy teljes család egész évben készült.
Miért volt olyan nagy szó Splitbe menni az IBUSZ-szal?
Az IBUSZ a XX. század második felében meghatározta a magyar utazási kultúrát: szervezett utak, biztonság, megbízható kísérők, és a tudat, hogy „velük biztosan minden rendben lesz”. A szocializmus éveiben, amikor a külföldi utazás nem volt magától értetődő, az IBUSZ-szal bárhová menni külön státuszt jelentett – egy kis szabadságot a határok között is.




Buszos útra indulni pedig maga volt az izgalom: hajnalban indulás, a táskában termoszban tea, újságpapírba csomagolt szendvicsek, a gyerekeknek kártyapakli, és az utazási irodás kisasszonytól kapott kis útiterv. A busz megállói, a határátlépések, az első délszaki illatok… ezek mind a magyar családok kollektív emlékezetének részei.
Mit jelentett egy buszos út régen egy családnak?
A legtöbb család évente egyszer engedhette meg magának a tengerparti nyaralást. Ez volt a „nagy út”, amire a szülők egész évben spóroltak, a gyerekek pedig hetek óta visszaszámoltak. A busz maga is közösségi tér volt: beszélgetések idegenekkel, akik a végére ismerősökké váltak, közös éttermi megállók, a határnál izgulás, majd a megérkezés öröme.
A tengerhez leérni akkor sokkal többet jelentett: a szabadság ígérete volt, egy világ, ahol a kavicsok közé lépve hirtelen minden gond elpárolgott.
Mit szerettünk benne?
- A biztonságérzetet – az IBUSZ neve egyet jelentett a megbízhatósággal.
- A közösség élményét – egy busznyi magyar együtt utazott, együtt fedezett fel, együtt örült.
- A lassú eljutást – az út maga is része volt az élménynek, nem csak a cél.
- A megérkezés mámorát – Split napsütötte óvárosa, a Diocletianus-palota hangulata, a rakparti fagyizások és a sós levegő illata úgy égett be az emlékezetbe, mintha tegnap történt volna.
Ezeket a lenyűgöző helyeket is érdemes megnézned
Mennyibe került régen, és mennyibe kerül most?
A hetvenes–nyolcvanas években egy tengerparti buszos út ára jellemzően a havi kereset 30–60%-a körül mozgott. Pontos összegek évjáratonként változtak (infláció, árindexek, korabeli jövedelmek szerint), de általánosságban egy 4 tagú család esetében az IBUSZ-os tengeri nyaralás ára többhavi spórolást jelentett. És Juguszláviát még így sem engedhette meg magának mindenki: jellemzően a tehetősebbek jártak ide.
Egy egyszerű tanári, vagy munkás fizetésből élő családnak például a bolgár tengerpart volt az elérhetőbb úticél, amire még úgy is több évet kellett spórolni, hogy olcsóbb volt, mint a baráti, de el nem kötelezett Jugoszlávia.
Ma, 2026-ban a költségek így alakulnak Splitben (4 fős család esetén):
- Szállás: 27 000 Ft/éj – 106 000 Ft/éj között, kategóriától függően (3 csillagtól luxusig).
- Éttermek: egy főétel átlagos ára jóval magasabb, mint otthon, de a gyorséttermi opciók kedvezőbbek.
Reálisan egy 4 tagú család 5–7 napos nyaralása 450 000 – 900 000 Ft között mozoghat, attól függően, milyen szállást és étkezést választanak.
Hogyan változott maga Split azóta?
Ha valaki 40–50 év után tér vissza ide, két dolgot egyszerre fog érezni: ismerősséget és meglepetést.
Az óváros – ugyanaz a szív
A Diocletianus-palota továbbra is Split lüktető közepe, ahol római falak között zajlik a modern élet. Az UNESCO‑védelemnek köszönhetően az alapok alig változtak – írja a Croatia.hr.
A város – nagyobb, nyüzsgőbb
A tengerparti sétány, a Riva rendezettebb, modernebb, tele kávézóval. A kikötő ma Európa egyik fontos csomópontja, szigetek felé induló hajókkal.
A szolgáltatások – lényegesen fejlettebbek
A régi apartmanok helyét sok helyen boutique hotelek vették át, a vendéglátás profibb, a választék nagyobb.
A tömeg – új jelenség
A hatvan év feletti generáció jól emlékszik még a kisebb tömegre. Ma nyáron az óvárosban szinte hömpölyögnek a turisták.
A hangulat – még mindig mediterrán, még mindig szerethető
Hiába telt el fél évszázad, Split továbbra is azt a nyugodt, sós‑köves, napérlelte életérzést árasztja, amiért egykor buszra ült az egész ország.
Mi maradt meg a régi Splitből?
Bár a világ sokat változott, van valami, amit nem tud elvenni se modernizáció, se tömeg:
az az érzés, amikor az ember reggel kilép a szállás ajtaján, a tenger felől megcsapja a sós szél, és hirtelen újra gyerek lesz – akár hatvan fölött is.
Mert Splitnek van egy különleges tulajdonsága: visszavisz a múltba, de közben észrevétlenül a jelenben tart.
Fotó: Adobestock, Fortepan / Ladinek Viktor / MZSL/Ofner Károly / Dobóczi Zsolt / Darányi Sándor / Kriss Géza / Gyöngyi / Romák Éva
A videó AI alapú programmal készült.


