Nem csupán Kossuth‑díjas színész volt és fékezhetetlen nevettető, hanem kivételes táncos és biztos hangú énekes is. Kevés magyar művész mondhatja el magáról, hogy a második világháború előtti és az utáni nemzedékek egyaránt a sajátjukként szerették – Latabár Kálmán ilyen volt.
Az 1970-ben elhunyt „Latyi” alakja máig él a kollektív emlékezetben.
Százhúsz évvel ezelőtt, 1902. november 24-én született Kecskeméten a XX. századi magyar színjátszás egyik legismertebb komikusa. Kossuth‑díjas, érdemes és kiváló művész, akit a közönség egyszerűen csak így hívott: Latyi.
Fellmenői is elismert színészek voltak
Latabár Kálmán egy legendás színészdinasztia sarja volt. Dédapja, Latabár Endre, nagyapja, Latabár Kálmán Árpád és édesapja, id. Latabár Árpád egyaránt a magyar színpad elismert alakjai közé tartoztak. A színészi pályát később fia, ifjabb Latabár Kálmán is folytatta, így a Latabár‑név generációkon átívelően összeforrt a színjátszással.
A korszak fotói, köztük a Fortepan gyűjteményének felvételei pontosan megőrizték Latabár jellegzetes színpadi alakját. Méltatlankodó hanghordozása, virtuóz „ügyetlensége” és sajátos humora azonnal felismerhető volt.
Amit a közönség spontán bohóckodásnak látott, mögötte valójában szigorú próbarend és tudatos felkészülés állt. A csetlő‑botló mozdulatok kiszámítottak voltak, a nevetés pedig pontos koreográfia eredménye.
Latabár pályája ritka módon ívelt át politikai korszakokon. Ünnepelt színész volt a Horthy‑rendszer idején, és megőrizte népszerűségét a Rákosi‑ és a Kádár‑korszakban is. Ez önmagában is jelzi azt a szakmai súlyt és közönségkapcsolatot, amely keveseknek adatott meg.
Gyakran hasonlították Charlie Chaplinhez
Még több igazi magyar hírességről olvasnál?
A Rákosi Szidi vezette színiiskolában végzett, majd 1922-ben lépett először közönség elé a Várszínházban táncos komikusként. Innen a Fővárosi Operettszínházhoz vezetett az útja. 1927 és 1933 között öccsével, Árpáddal külföldön turnézott zenés artista‑számokkal.
Felléptek Max Reinhardt színházában is, a korabeli kritika pedig az európai fiatal színészgeneráció élmezőnyéhez sorolta őket, gyakran hasonlítva Latabárt Charlie Chaplinhez vagy Buster Keatonhez.
Betegsége sem állíthatta meg, ez lett a veszte
A második világháború után, 1945-től egészen haláláig a Fővárosi Operettszínház társulatának meghatározó tagja maradt. Menelaosz, Bóni, Frosch vagy Nyegus szerepében a magyar operettjátszás ikonikus alakításait hagyta ránk.
Súlyos cukorbetegsége kezelését azonban megnehezítette a színészi pályával járó feszített tempó és rendszertelen életmód. Utolsó heteit kórházban töltötte, 1970. január 11-én hunyt el.
Latabár nemcsak a színpadon, hanem filmen és a televízió közvetítésein keresztül is generációk kedvence lett. Az 1936-os Sportszerelem volt az első filmszerepe, amelyet hosszú sor emlékezetes alakítás követett. Nem véletlen, hogy a Latabár‑klasszikusok ma is rendszeresen felbukkannak a magyar csatornák műsorán.
LÁnya, Latabár Katalin nem is olyan rég volt a Meglepetés vendége, ahol az édesapjáról mesélt nekünk.
10 film, ami miatt ma is rajongunk Latabár Kálmánért
Az Egy bolond százat csinál 1942-ből generációs alapfilm. Latabár kettős szerepben brillíroz, és olyan természetességgel keveri a burleszket a zenés bohózattal, hogy összehasonlításai Chaplinnel vagy Stan és Pannal egyáltalán nem tűnnek túlzónak.
- Az Egy szoknya, egy nadrág klasszikus félreértéses vígjáték, ahol a női álruhába bújt férfi figurája Latabár játékában finom iróniát és harsány komikumot egyszerre kap.
- A Mágnás Miska 1949-ben minden addigi nézőszámot felülmúlt. Latabár raccsoló Pixi grófja ma is a film egyik legemlékezetesebb figurája, egyszerre karikatúra és szerethető bohóc.
- Az Állami áruház zenés vígjátéka propaganda‑keretei ellenére máig élvezhető, elsősorban Latabár és Feleki Kamill közös jeleneteinek köszönhetően.
- A képzelt beteg parafrázisa, A képzett beteg szinte egy korai stand‑up előadásként működik. Latabár monológjai feszes ritmusúak, pontosan kimért poénokkal.
- A Péntek 13 Kiss Manyi és Latabár kettősére épít, és bár didaktikus, a két színész játéka kiemeli a korszak átlagfilmjei közül.
- A Fel a fejjel keserédes vígjátéka Latabár egyik legemberibb alakítását mutatja meg, ahol a bohóc figurája végül drámai súlyt kap.
- A televízió közvetítéseiben, így A denevér és a Csárdáskirálynő előadásaiban idősebb korában is ellenállhatatlan volt. Frosch és Bóni szerepében a színpadi rutin és a játéköröm tökéletes egyensúlyát hozta.
- Különösen megható az a felvétel, amelyen fiával, ifjabb Latabár Kálmánnal együtt éneklik el az A lányok, a lányok, a lányok angyalok című dalt. Ez a rövid jelenet többet mond el egy színészdinasztiáról, mint bármilyen életrajz.
Latabár Kálmán öröksége nemcsak a poénokban él tovább, hanem abban a ritka képességben is, ahogyan a közönséget generációkon át képes volt megszólítani. És ez az igazi halhatatlanság.
